Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 3. További feladatok

egész világon a nyelvtudomány fogalomkörébe tartozik — nem csupán nyelvészeti kategória, hanem olyan gyűjtőfogalom, amely az ott lakó közösségek összes életmegnyilvánulását magában foglalja (1. részletesebben: Sprachinselforschung als Prüfstand für dialektologische Arbeitsprinzipien. 178—9), ezért a nyelvjárasszigetek kutatásában elvileg (a jövőben remélhetőleg gyakorlatilag) más tudományágak eredményei is felhasználhatók lesznek. Az általam lefolytatott vizsgálódás során alapvetően tájnyelvi anyag dialektológiai szempontú elemzését végeztem el, de a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználására is törekedtem, egy-két esetben pedig a néprajztudomány ismeretanyagát is hasznosítani tudtam. Nyilvánvaló azonban, hogy a nyelvjárásszigeteket összességükben, s még inkább helységenként, más módszerekkel is lehetne vizsgálni, így például a névtudomány eredményeinek felhasználása is járható útnak látszik. Azok a hazai névtani kutatások (pl. MELICH és KNIEZSA vizsgálódásai), amelyek településtörténeti vonatkozásúak, főképpen a magyarság honfoglaláskori és XI. századi településviszonyaira irányultak (ezeknek tömör összefoglalására vö. DEZSŐ LÁSZLÓ: ANyT. VIII, 29—30), vagyis nem a nyelvjárasszigetek településés népiségtörténeti vizsgálatával foglalkoztak. — Ismeretes, hogy bizonyos földrajzi nevek (esetleg névtípusok) a kibocsátó nyelvjárásterületen és az újratelepült helység határában egyaránt feltűnhetnek amiatt, hogy a lakosság nemcsak az eredeti tájszólást őrizheti meg, hanem az egykori helyneveket és névadási szokásokat is. Az meg egészen természetes, sőt törvényszerű, hogy a személynevek az újonnan benépesített településen is változatlanok maradtak. Ezeknek névtani elemzése, ha mind a kibocsátó vidékről, mind az újratelepült helységből megfelelő névtárak készülnek, figyelmet érdemlő adatokat szolgáltathat településtörténeti következtetések levonására, mint ahogy van is erre egy-két példa a hazai és a külföldi szakirodalomban (pl. HAJDÚ MIHÁLY: Békési Élet 1969/2:191-209). A monografikus igényű néprajzi feldolgozások összevető vizsgálata is sok haszonnal járhatna. A nyelvjárasszigetek eredeti nyelvjárásának vagy legalább a kibocsátó tájszólás vidékének megállapítását ugyanis nemcsak a napjainkig megőrzött nyelvjárási sajátságok elemzésével kísérelhetjük meg, hanem például az egyes helyi közösségek anyagi és szellemi kultúrájában föllelhető hasonlóságok, esetleges párhuzamok alapján is. Lehetségesnek tartom, hogy pl. a hagyományos paraszti gazdálkodás munkameneteiben és eszközeiben, a viseletben, a különféle táplálkozási szokásokban, bizonyos mese- vagy mondatípusok előfordulásában is föllelhetők olyan jellegzetességek, amelyek a nyelvjárasszigetek település- és népiségtörténetéhez értékes adalékul, jól hasznosítható fogódzóul szolgálnak. Ilyen jellegű feldolgozó munkában nagy segítséget jelenthet-