Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A vizsgálat áttekintése - 3. További feladatok
3. További feladatok Az a tény, hogy a magyar dialektológiában a nyelvjárásszigetekről mindmáig nem készült összefoglaló, monografikus igényű munka, véleményem szerint objektív és szubjektív okokkal egyaránt magyarázható. Az okok közül — úgy vélem —, hogy az objektív körülmények játszanak nagyobb szerepet abban, hogy a dialektológiánkban felgyülemlő adósságok közé a nyelvjárasszigetek vizsgálatának elmaradása is odasorolható. Objektív körülményen nyelvjáráskutatásunknak — eredményeivel és eredménytelenségeivel együtt létrejött — azon helyzetét értem, amely a kezdetektől önálló tudományággá válásán át napjainkig jellemzi. Ez a helyzete a társadalmi körülményektől (pl. a világháborúk okozta állapotoktól, a kutatás anyagi támogatásának lehetőségeitől stb.) és a nyelvtudományunkban kialakult megítélésétől függően egyaránt változott. Az utóbbival kapcsolatban pl. gondoljunk csak arra, hogy a magyar nyelvtudományban a nyelvjáráskutatás szerepét és elért eredményeit illetően milyen nagy különbség volt az 1920-as és az 1930-as évek között (1. részletesebben: MMNyjR. 8—19). Részben objektív okokkal magyarázható az az elmaradás is, amelyet 1954-ben BÁRCZI a „kutatókban való hiány"-ként jellemzett (I.OK. VI, 66), részben azonban kétségtelenül szubjektív okokkal is összefüggnek dialektológiánk — sajnos — napjainkra is érvényes utánpótlás-gondjai, amelyekre a felszabadulás utáni két évtizedre vonatkozóan IMRE SAMU is rámutatott (vö. MMNyjR. 27—28). Legutóbb DEME LÁSZLÓ és Kiss JENŐ hívta föl a figyelmet e máig megoldatlan kérdésre (vö. MNyTK. 137. sz. 31—32; illetőleg Dialektológiai szimpozion VEAB Értesítő 1982. II. Veszprém, 1982. 107-108). A nyelvjárasszigetek vizsgálatának elhanyagolásához is nagyban hozzájárult az az objektív tényező, hogy A magyar nyelvjárások atlasza az európai országok többségének nyelvatlaszaihoz viszonyítva jóval később készült el, s így sokáig nem állt rendelkezésre az a nagy mennyiségű, becses értékű nyelvjárási anyag, amelyet a MNyA. hat kötete magában foglal. Azok az eredmények, amelyek főképpen BENKŐ LORÁND, valamint BALOGH LAJOS, FAZEKAS TIBORC és ZELLIGER ERZSÉBET jóvoltából a nyelv(járás)szigetek vizsgálatában születtek, több-kevesebb szállal a nagyatlasz anyagához (is) kapcsolódnak. Bevallom, hogy A magyar nyelvjárások atlasza nélkül ez a munkám sohasem készült volna el. Hiszek abban, hogy a nyelvjárásszigeteken végzett helyszíni gyűjtésem kutatási célomhoz sok értékes adatot hozott felszínre, ez az anyag azonban mennyiségileg eltörpül a nagy atlasz nyelvi-nyelvjárási kincsestárához képest. Ha a terepmunka előtt nem dolgoztam volna föl a MNyA. anyagát, eleve nem lett volna lehetőségem a célirányos helyszíni gyűjtésre. Huszonkilenc nyelvjárásszigeten,
