Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 2. Nyelvészeti és településtörténeti tanulságok

Hogy olykor egy-egy valódi tájszó is nyomravezető lehet, arra jó példa Kiskunhalas atlaszbeli adatai közül a hapax jellegű, 'kézicsép' jelentésű csikó lexéma, amely a 288. térképlapon a cséplőfa, csép melletti ritka változatként van feltüntetve. A helyszíni anyaggyűjtés során Madarason és Soltvadkerten került felszínre ez a szó ugyancsak 'csép' értelemben. A Magyar Néprajzi Atlasz 67. térképlapja szerint a csikó 'kézicsép' jelentésben pl. Jászalsószentgyörgyön, Kiskunhalason és Soltvadkerten ismeretes, de a jóval sűrűbb kutatópont-hálózatú Szolnok megye Néprajzi Atlaszának 32. lapja azt mutatja, hogy tizenegy jászsági településen (pl. Jászapátiban, Jászárokszálláson, Jászberényben, Jászdózsán, Jászfény szarun, Jásziványban, Jászjákóhalmán, Jászszentandráson) is csikó-nák, cséplőcsikó-nak nevezik a kézicsépet. Szóföldrajzi szempontok tehát amellett szólnak, hogy a 'kézicsép' értelmű csikó jászsági tájszó. A fentiek alapján hasznosnak ígérkezett mindhárom helységben a palóc kérdőív kikérdezése is, s ennek révén néhány újabb palócos-jászos jelenséget és tájszót jegyezhettem föl, és az atlaszbeli adatokkal együtt nyilvánvalóvá vált, hogy Kiskunhalas, Madaras és Soltvadkert lakosságának egyik — bár létszámában kétségtelenül kisebb — rétege palócos-jászos nyelvjárásterületről települt. Arra a kérdésre, hogy az egyes nyelvjárasszigetek szókészletének korábban már részletesen elemzett valódi tájszavai közül miért éppen a felsoroltak őrződtek meg, nagyon nehéz válaszolni. Az nyilvánvaló, hogy olyan fogalmak elnevezései vehetők számításba, melyeknek megnevezési rendszere eléggé tagolt (a tagoltság problematikáját 1. részletesebben IMRE SAMU: Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése a magyar nyelvatlasz anyaga alapján. Bp., 1987. 6-7). — A kibocsátó nyelvjárásból megmaradt szókészleti elemeket vizsgálva, anyagomban ezek a következő fogalomkörökbe sorolhatók: — 1. A hagyományos paraszti gazdálkodás munkafolyamataival, eszközeivel kapcsolatos megnevezések (pl. csikó 'kézicsép', csilling~ csömbők 'kis szőlőfürt', csuport 'hant', héhél 'gereben', kepe 'gabonacsomó; kereszt', réndláb 'paszta'; stb.). — 2. A népi táplálkozás tárgykörébe tartozó tájszók (pl. domó — gyürke 'forradás a kenyéren', herőce ~ herőke 'forgácsfánk', kurcina 1. 'sült szalonna', 2. \öpöriyn\pampuska'íé.nk\pille 'a megszegett kenyér vége'; stb.). — 3. Aparasztembert körülvevő növény- és állatvilág fajainak, különböző használati tárgyaknak és bizonyos természeti jelenségeknek a megnevezései (pl. girind 'görény', katalinabogár 'katicabogár', lipe 'lepke', monyas 'csődör', páka — pákja 'kákabuzogány'; kucó ~zurgyik 'kemencesut', masina 'gyufa', réttya 'létra'; zeng~zöng—zörög 'mennydörög'; stb.). — 4. Bizonyos vidékekre jellemző gyerekijesztő szók (főképpen a markoláb ~ morkoláb — murkuláb előfordulása gyakori, de egy-két településen a mókár és a kókó is használatos). — A felsorolt kategóriákban szereplő tájszók új nyelvjárási környezetben való