Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A vizsgálat áttekintése - 2. Nyelvészeti és településtörténeti tanulságok
A kutatópont megnevezése A megoszlást mutató tájszók száma Az eredeti tájszók megőrzésének részesedési aránya %-ban Az eredeti tájszók és a szomszédos nyelvjárásokból mellé változatként bekerült lexémák részesedési aránya %-ban A környező nyelvjárásokból behatolt tájszók részesedési aránya %-ban Tószeg Alpár Csépa Szegvár Kiskun33 31 10 22 57,57 51,61 40,00 31,81 36,36 38,70 50,00 36,36 6,06 9,68 10,00 31,81 dorozsma 91 9,88 37,36 52,74 A területi megoszlást mutató tájszók számadatainak reális értékelése miatt jegyzem meg, hogy a MNyA. munkatársai — Csépa kivételével — a táblázatban szereplő kutatópontokon mindkét kérdőív anyagát összegyűjtötték. A fenti összesítésben fölsorolt kutatópontok — Tószegtől Kiskundorozsmáig — földrajzilag egymástól észak-dél irányában helyezkednek el. Ha ezeknek a Tisza menti nyelvjárásszigeteknek az eredeti (kibocsátó) palócos-jászos típusú tájszólásokhoz viszonyított földrajzi helyzetét és az egyes részesedési arányokat vetjük össze, arra a természetes összefüggésre derül fény, hogy minél közelebb van valamely kutatópont a palócföldi és jászsági nyelvjárásokhoz, annál nagyobb mértékben maradtak meg benne a több mint két évszázados elköltözés ellenére is az eredeti tájnyelvi elemek, illetőleg kevésbé tudtak elterjedni benne a környező nyelvjárások valódi tájszavai. Ez a tanulság abból a körülményből, természetes helyzetből adódik, hogy minden egyes valódi tájszónak — amint ezt a MNyA. sok térképlapjának számtalan adata is igazolja — megvan a saját, kisebb-nagyobb területet magában foglaló eltérjedtségi köre. Az egymáshoz közeli településeken, ha az ottani népesség folytonossága évszázadokon át háborítatlan maradt, természetesen sok azonos tájszó fordulhat elő. A távolabbi vidékek között, melyeknek lakossága nem volt szoros kapcsolatban egymással, kevésbé találunk egyezéseket a valódi tájszók körében. Érthető tehát, hogy például az eredeti palóc nyelvjárásától jóval távolabb került szegvári tájszólásba több tájnyelvi elem tudott behatolni a környező nyelvjárásokból, mint a Jászsághoz közel fekvő Tószeg népnyelvébe. Az is természetes, hogy a szegvári nyelvjárásban több Szeged vidéki táj szó is használatos, hiszen — amint azt Csongrád megyei földrajzi nevek nyelvjárási szempontú elemzése alapján kimutattam (MNyTK. 160. sz. 173-6) — a Szegvártól néhány kilométerre lévő
