Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Kitekintés külföldi előzményekre - 2. A német nyelvszigetkutatás eredményeinek vázlatos összefoglalása
2. A német nyelvszigetkutatás eredményeinek vázlatos összefoglalása A német nyelvjáráskutatás — főképpen SCHMELLER munkássága révén — már a múlt század első felében olyan színvonalra jutott, hogy gyűjtés- és feldolgozásmódszertani tekintetben egyaránt Európa-szerte követésre méltó eredményeket tudott fölmutatni. SCHMELLER kutatásai természetesen nem előzmény nélküliek, hiszen — elsősorban a tájszógyűjtés terén — már a XVII. század végén megkezdődött a német nyelvjárások céltudatos feldolgozása, mégpedig jó ideig azzal a szándékkal, hogy ezáltal a német irodalmi nyelvet gazdagítani lehessen (1. részletesebben NAGY JENŐ: i. m. 159 — 161). — Különösen sokan és sokat foglalkoztak az erdélyi szászok eredetének kérdésével már a korábbi évszázadokban is. A különböző felfogások, föltevések között még olyan is akadt, amely szerint az erdélyi szászok a népvándorlás korabeli gótok leszármazottai, mások szerint viszont a dákok utódai. TRÖSTER és TÖPPELT gót-dák eredettana után FRANCK munkássága terelte helyes mederbe az erdélyi szászok származásának föltárására irányuló kutatásokat, s már „nemcsak a történettudomány próbált fényt deríteni a szászok eredetére, hanem a nyelvtudomány is fő feladatának tekintette, hogy meghatározza azt a német területet, nyelvjárást, melyből az erdélyi szászság kiszakadt (A kiemelés tőlem. Sz. /.), és amelyhez beszéde legjobban hasonlít" (NAGY JENŐ: i. m. 207). A XVIII. század elejétől pedig LEIBNIZ, a filozófus és sokoldalú tudós indított el tudományos igényű vizsgálódásokat a szászok eredetének földerítésében. Szerinte az Erdélyben élő szászok tájnyelvéből szójegyzéket kellene összeállítani azzal a céllal, hogy azt össze lehessen vetni a németországi szászok nyelvjárásával, s ezzel az eredetkérdést tisztázni lehetne. LEIBNIZ követői az erdélyi szászokat német eredetű etnikumnak tartották. Az előzőekben kifejtettek azért érdemelhetnek figyelmet, mert a német nyelvszigetkutatás nagy múltra visszatekintő elindításában és napjainkig elért gazdag eredményeiben a németországi dialektológia általános magas színvonala és az erdélyi szászok eredetének kimutatására irányuló kutatások egyaránt közrejátszottak. Ezen két fontos tényező mellett nyilvánvalóan más föltételek is hozzájárultak ahhoz, hogy a nyelvszigetek vizsgálata a német dialektológiának szinte önálló ágává fejlődött. Ilyen lényeges ok megítélésem szerint az az objektív körülmény, hogy a németországi és az ausztriai összefüggő nyelvjárásterületeken kívül szerte a világon sok helyütt (pl. Afrikában, Amerikában, Olaszországban, Magyarországon, a Szovjetunióban stb.) élnek németek. PÉTER WIESINGER pl. egy Tübingenben kiadott lexikonban a közép-európai német nyelvszigeteket külön fejezetben foglalta össze (Die deutschen Sprachinseln in
