Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A vizsgálat áttekintése - 1. A nyelvjárasszigetek típusai

neti kutatások eredményeinek figyelembevétele játszott közre, hiszen nyelvinyelvjárási alapon természetesen csakis a származási vidék megállapítása jöhet szóba, s ez is gyakran sok nehézséggel jár. A származásvidék megjelölése a település megalapítóinak többségére vonatkozik; azon rétegre, amelynek nyelvjárását előbb-utóbb átvették a szóban forgó helység különböző tájegységekről betelepült kisebb csoportjai is. A keverék típusú nyelvjárasszigetek esetében — megbízható történeti források híján — különösen nehéz annak megközelítőleges megállapítása is, hogy a lakosság honnan verbuválódott. Ennek az az oka, hogy az ilyen településeken az egy-két évszázad óta együtt élő tájszólásokból — a belső nyelvi-nyelvjárási fejlődés következtében — esetleg olyan nyelvjárás alakult ki, amely valamelyik nyelvjárástípusra különösen hasonlít, jóllehet genetikusan azzal nem is függ össze. Erre a jelenségre, amelyet ZSIRMUNSZKIJ „nyelvföldrajzi illúziónak" nevezett (vö. HUTTERER; Sprachinselforschung als Prüfstand für dialektologische Arbeitsprinzipien. 180), a német dialektológiában több példát is találunk. Egyik tanulmányában ZSIRMUNSZKIJ a következő esetet említi meg a kibocsátó nyelvjárás téves megállapítására: „Ilyen illuzórikus lokalizációról beszél például E. Böhmer az alsó-rajna-pfalzi kolóniákról szóló művének előszavában: a nyelvi adatok birtokában arra következtetett, hogy a kutatásának tárgyát képező pfalzi kolóniákat a Kusel város környékéről elszármazottak alapították; időközben a kivándorlás történetével kapcsolatos irattári anyagok feltárták, hogy a telepesek többsége Zimmern és Kreuzenach körzetéből való, kuseliak nem is voltak köztük. Efféle illúziók lépten-nyomon fenyegetik a kutatót, amikor olyan ősi telepesnyelvjárásokat akar a térképen elhelyezni, amelyekről nincsenek pontos történelmi ismeretek" (Településtörténet és dialektológia. 520). A német nyelvszigetkutatásban a keveréknyelvjárások problematikája s ennek kapcsán a nyelvjáráskeveredés és kiegyenlítődés vizsgálata fontos helyet foglal el. HUTTERER pl. a keveréknyelvjárásoknak két típusát különbözteti meg: valódiak („echte Mischmundarten") azok, amelyeknek összetevői még világosan megkülönböztethetők; nem valódi keveréknyelvjárások („unechte Mischmundarten") viszont azok, melyeknek alkotóelemeit ma már nem lehet fölismerni, amelyek nyelvföldrajzi illúziót („dialektgeographische Illusion") keltenek (1. részletesebben: A. SCHWOB: Wege und Formen des Sprachausgleichs in neuzeitlichen ost- und südostdeutschen Sprachinseln. München, 1971. 36). Annak következtében, hogy a telepesek szülőföldjének tájszólása és a más nyelvjárási környezetben lévő nyelvjárássziget tájnyelve az áttelepülés óta eltelt néhány évszázad során egyaránt változásnak volt kitéve, a nyelvföldrajzi illúzió veszélye SCHWOB véleménye szerint a nyelvjárasszigetek esetében különösen nagy (i. m. 34). SCHWOB fejtegetéséhez a magam tapasztalataiból csupán azt teszem hozzá,