Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

ható irányban indukálódhat is. Ez a jelenség a kóti tájszólásban nyolc esetben jelentkezik (például: 919. csukja; 923. kötfe; 1090. husfiet; stb.), Velika Piszanica nyelvjárásában hét adatot találtam rá (például: 531. fösfény; 980. tetfes; 1090. husfét; 1154. tesférgyit, testférgyit; stb.), és egy-egy példa szerepel Várdaróc és Kórógy anyagában is (a 226. térképlapon: 3. bérétfa, borotfa és 7. borotf'á). Kót és Velika Piszanica nyelvjárásának ezen sajátsága a Dunántúl nagy részére jellemző (vö. MMNyjR. 263—4). A ,,-va, -ve" igenévképző esetében indukálódó v csupán a kóti tájszólásban fordul elő, vagyis a kóti nyelvjárásnak ez a vonása — amint ezt a nagyatlasz adatai is mutatják — a hetési nyelvjáráséval egyezik meg. h) A mássalhangzók nyúlása a jugoszláviai kutatópontokon kevés morfémában jelentkezik, hiszen Kót és Velika Piszanica tájnyelvében egy-egy adat van rá, Várdaróc, Péterréve és Torontálvásárhely népnyelvében három-három esetben fordul elő, Piros és Torontáltorda anyagában négy-négy példa szerepel, s csupán az alsóittebei tájszólásban találunk rá kilenc adatot. Az ide tartozó esetek nagy részében a szóvégi s nyúlásáról van szó (pl. a 709. térképlapon: 11. magoss, magos és 12. magos, magos; a 713. atlaszlapon: 3. és 9. büdös, büdös; 11. és 12. büdöss, büdös; az 1052. térképlapon: 9. vizes; 11. vizess, vizes; 12. vizess, vizes, vizes; stb.). Mint a példákból is kiderül, a félhosszú s a temerini nyelvjárásban is jelentkezik, előfordulása azonban csak néhány morfémára terjed ki, tehát nem jelentős. IMRE SAMU kutatásai szerint „A szóvégi s nyúlása szórványosan jelentkezik ugyan az egész nyelvterületen, de ... számottevő jelenségnek főképpen a Tárna—Zagyva—Tisza vonaltól keletre tekinthető". (MMNyjR. 268.) Eszerint az alsóittebei tájszólás ebben a tekintetben a tiszántúli nyelvjárásokkal rokonítható. 4. Az alaktani jelenségek körében — mint ismeretes — jóval kisebb eltérések jellemzik a magyar nyelvjárásokat, mint hangtani téren. Ezt tapasztaljuk az MNyA. jugoszláviai kutatópontjain is. Nagy számban vannak olyan alaktani célú atlaszlapok, melyeken csupán kisebb mértékű hangtani különbségeket figyelhetünk meg, például a 999. térképlapon: 1., 2., 3., 5., 6., 8., 9., 11. és 12. ökröt; 4. ékrét; 7. ök'röf, ökröt'; 10. ökröt, ökröt; az 1032. atlaszlapon: 1., 3., 5., 6., 8., 11. és 12. madarat; 2. madarat, madarat; 4. madarát; 7. madarát'; 9. madarát, madarat; 10. madarat, madarat; stb. Olyan alaktani jellegű térképlapot is jó néhányat találunk, amelyek még hangtani szempontból is egészen csekély eltérést mutatnak, így például az 1080. atlaszlapon — a kórógyi nyelvjárás t'ejet' adatának kivételével — mindenütt a köznyelvivel azonos tejet szóalak szerepel. Az alaktanilag egyező esetekre a példák számát tovább lehetne szaporítani, ez azonban fölösleges volna, helyette a továbbiakban azokat a morfológiai sajátságokat veszem sorra, amelyek a vizsgált kutatópontokon kisebb-nagyobb mértékben különböznek egymástól.