Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek
következő térképlapokon: 26. napraforgu; 38. tusku; 51. borsu; 102. szüölü; 114. fenyü; 172. gyöplü; stb.). Ugyanilyen következetességgel jelentkezik a szintén szóvégi é: i szembenállás is (pl. 67. kalarábi; 304. kukoricázsg u óri; stb.). A kóti tájszólásra tehát ugyanúgy jellemző, mint az őrségi és hetési nyelvjárástípusra, hogy „az ó, ő, é kötött fonéma, szóvégen nem állhat, helyén u, ü, i jelentkezik" (MMNyjR. 337). A zárt íí-zás Kupuszina tájnyelvében a leggyakoribb, a zárt w-zásra viszont Bajsa, Kót, Kupuszina és Velika Piszanica nyelvjárásában találunk legtöbb példát, általában azonban egy-két adat mindegyik kutatóponton előfordul (pl. a 122. atlaszlapon: 3., 5., 6. és 10. rúzsa; 4. rúzsa, rúzsa; a 433. lapon: 1., 2. és 3. sunka; 4. sunká, sonka; a 749. térképlapon: 1. suhun, <séhun>; 2. séhun, sehol; 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11. és 12. séhun; stb.). Az á utáni o-zás alig mutat területi megoszlást, csupán egy-két adattal jelentkezik gyakrabban Kót és Velika Piszanica népnyelvében (pl. a 937. atlaszlapon: 1. vállosztás; 2. válosztás; stb.). A vizsgált kutatópontok táj szólásában az á utáni o-zás előfordulása és területi megoszlása megerősíti IMRE SAMU azon megállapítását, amely szerint ez a jelenség „elsősorban a Dunántúli nyugati részein gyakori, de az o-s változat néhány morfémában olyan területeken is általános, amelyeken az á utáni o-zás egyáltalán nem tipikus." (MMNyjR. 196.) A zárt w-zés és w-zés legnagyobb gyakorisággal Velika Piszanica, Várdaróc, Bajsa, Kórógy, Piros, Torontáltorda, Alsóittebe és Torontálvásárhely tájnyelvében jelentkezik, a többi kutatóponton ritkábban figyelhető meg (például a 340. térképlapon: 2. meddű; 3. és 12. meddű; 7. med'd'ű; 10. meddű; az 1149. atlaszlapon: 3. bűri, [bőre]; 7. bűri; 8., 10., 11. és 12. bűre; a 969. térképlapon: 1. küek, kövek; 2. küJek, küjek; 3. küvek, küyek; 5., 10. és 12. küvek; 1. k'üvek, küyek; stb.). A zárt Z'-zés tekintetében a vizsgált kutatópontok három csoportba sorolhatók: vannak közöttük gyengén, közepesen és erősen í-ző nyelvjárások. Az első kategóriába tartozik Velika Piszanica, Várdaróc, Kupuszina, Kórógy, Torontáltorda és Torontálvásárhely népnyelve. Közepes mértékű zárt /-zés jellemző a kóti, bajsai, péterrévi és temerini tájszólásra, Alsóittebe és Piros tájnyelve viszont erősen í-ző jellegű. A 362. térképlapon például a következő kutatópontokon figyelhető meg /-zés: 1. kukorikul; 3. kukuríkúl; 5., 6. és 9. kukoríkul; 7. k'uk'uríkúl; 8. kukuríkol, kukoríkol; 10. kukuríkúl, kukuríkol; 11. kukoríkol és 12. kukuríkol. Jó néhány olyan morféma is van viszont, amely csak az erősen í-ző Alsóittebe és Piros nyelvjárásában hangzik í-ző formában (például a 84. atlaszlapon a szína szóalak, a 954. lapon a vír szó). Bajsa, Péterréve és Temerin tájszólásában, jóllehet mindegyik község anyagában csupán hat-hat adat van rá, mégis figyelmet érdemelhet a más nyelvjárások-
