Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

sos ö-zés — is előfordul (pl. a 478. térképlapon: 1. feleségöm; 3. feleségöm, feleségöm; és 7. feleségöm; a 888. lapon: 1. mékkörösztüli; 3. mékkörösztöli és 7. mékkérésztöli; a 79. atlaszlapon: 1. pörgyefü, pörgye; 3. pör/e és 7. p'örje; a 769. lapon: 1. mönök; a 804. térképlapon: 1. öy'ö/, ö/öíí és 3. évöt, évött; stb.). BALOGH LAJOS két muravidéki község, Kapca és Kót ö-zését vizsgálva a következőképpen összegezte tapasztalatait: „Az a tény, hogy a Dunántúl délnyugati részén egy kisebb nyelvjárásterületen az ö-zés hangsúlyos helyzetben gyengébb fokú, mint Somogyban, Baranyában és az Alföldön, nem magyarázható köznyelvi hatással. Itt nem egy évtizedekkel ezelőtt még létezett teljes ö-ző rendszer felbomlásáról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy ez a nyelvjárás a mai állapotában a jelenlegi somogyi, alföldi ö-zésnél régebbi nyelvállapotot őrzött meg számunkra. Az ö-zés kialakulásának folyamán ezen a területen a labializáció egy bizonyos stádiumában félúton megrekedt, nem tudta hatóerejét már a többi morfémára is kiterjeszteni. LOSONCZI ZOLTÁN az ö-zés kialakulását a tő végek, kötőhangzók ö-zésével magyarázza: innen ment át hátraható magánhangzó-illeszkedéssel a tőszóra (NyK. XLIV, 404). A kapcai, kóti anyag is azt tanúsítja, hogy a jelenség valóban a hangsúlytalan helyzetből indulhatott ki, hiszen ebben a típusban erőteljes, virulens még ma is". (NytudErt. 67. sz. 160—1.) BALOGH LAJOsnak helyszíni gyűjtésen alapuló vizsgálati eredményeit a nagy atlasz adatai egytől egyig alátámasztják, sőt megállapításai Kórógy és Várdaróc nyelvjárására is érvényesek. — Torontáltorda, Torontálvásárhely és Velika Piszanica tájszólása erősen ö-ző, rájuk a hangtani és az asszociatív helyzettől független ö-zés jellemző (pl. a 8. térképlapon: 2., 10. és 12. szöm; a 837. atlaszlapon: 2., 10. és 12. mögveröm; stb.). b) A többi labiális-illabiális megfelelésre — Kupuszina kivételével — kevés példa fordul elő. Az ű: í szembenállásra a következő számadatokat kaptam: Várdaróc: 3, Kupuszina: 33, Péterréve: 3, Kórógy: 8, Piros: 1, Temerin: 3, Alsóittebe: 1 és Torontál vásárhely: 1. Bajsa, Kót, Torontáltorda és Velika Piszanica nyelvjárásában egyetlenegy adat sincs. Az ü: i megfelelés hasonlóképpen kisszámú morfémában jelentkezik, mégpedig Bajsa és Torontáltorda anyagában 2 adattal szerepel, Alsóittebe, Péterréve és Temerin tájszólásában 3 szóalakban fordul elő, Piros, Torontálvásárhely és Velika Piszanica tájszólásában 1 példát találunk rá, Kórógyon 6 morfémában figyelhetjük meg, s 43 adatával Kupuszina tájnyelve a kivétel. Az ő helyén előforduló illabiális é-zés Bajsa, Torontáltorda és Várdaróc nyelvjárásában egy-egy szóalakban jelentkezik, Kupuszinán viszont 59 példa van rá a nagy atlaszban. Kupuszina tájszólásában tulajdonképpen a labiális ű, ü és ő helyett — ahogy az ö-zés vizsgálatakor láthattuk: labiális ö helyén mindig illabiális é használatos — minden egyes esetben a nekik megfelelő illabiális í, i vagy éfordul elő. Ennek az a magyaráza-