Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A kutatás hazai előzményei - 2. A nyelvjárasszigetek kutatásának áttekintése a kezdetektől napjainkig

Mivel az IMRE SAMU bevezette nyelvsziget, illetőleg nyelvjárássziget műszók tömörebbek, mint a külső és belső nyelvjárássziget jelzős szószerkezetek, és megítélésem szerint összetevő elemeik is pontosabban, jobban utalnak az általuk jelölt fogalom tartalmára, ezért monográfiámban ezeket a szakkifejezéseket használom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a nyelvjárássziget fogalmát kissé tágabban értelmezem, ugyanis egyrészt ide sorolom az olyan településeket is, amelyeknek tájszólása kisebb mértékben, de azért néhány markáns vonásban tér el a szomszédos helységek nyelvjárásától, másrészt az olyan településeket is ide veszem, amelyeken belül két (ritkábban esetleg három) nyelvjárástípus is képviselve van, ha ezeknek létrejöttében valamilyen — nyelvi alapon kimutatható és/vagy történeti adatokkal alátámasztott — településtörténeti ok játszott közre. Az 1970-es években a fiatal nyelvésznemzedék soraiból került ki egy-két olyan kutató, aki a nyelv(járás)szigetek vizsgálatára vállalkozott. 1973-ban ZELLIGER ERZSÉBET egy igerag elemzése kapcsán a nyelvsziget helyzetű kupuszinai nyelvjárásnak a nyugat-szlovákiai Vága tájszólásával való összefüggésére mutatott rá (NytudDolg. 14. sz. Bp., 1973. 179—184), majd néhány év múlva önálló kiadványban tárta föl ugyanezen nyelvjárás igeragozási rendszerének sajátosságait (A kupuszinai nyelvjárás igeragozási rendszere. MNyTK. 147. sz. Bp., 1977). A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusán pedig a MNyA. lexikai térképlapjainak szóföldrajzi szempontú elemzésével igyekezett választ adni arra a kérdésre, hogy mely vidékről települhetett Kupuszina lakossága (1. részletesebben: Településtörténeti kérdések a szóföldrajz tükrében. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk.: Kiss JENŐ és Szűcs LÁSZLÓ. Bp., 1988. 1029—1040). — FAZEKAS TIBORC 1977-ben a bukovinai székelyek nyelvjárását vizsgálva a MNyA. addig megjelent kötetei alapján — ugyancsak szóföldrajzi elemzés segítségével — törekedett településtörténeti következtetések levonására. Kutatási célját a következőképpen fogalmazta meg: „A bukovinai nyelvjárás tanulmányozása azért fontos tudományos feladat, mert mint újonnan keletkezett nyelvjárássziget, mely földrajzi helyzeténél fogva az utóbbi kétszáz esztendőben szinte teljesen önállóan fejlődött, anyagával mind nyelvünk története, mind a nyelv belső alkotó logikájának, a nyelv kölcsönhatásának megismerése szempontjából igen lényeges adalékokkal szolgálhat." (MNy. LXXIII, 77.) Vizsgálódásait a dél-bánáti bukovinai székelyek csoportjára is kiterjesztette (MNy. LXXV, 355—362). Legújabb kutatási eredményeiről „A szociológiailag megragadható tényezők szerepe nyelvjárásaink jelenkori átalakulásában (A bukovinai székely nyelvjárás szókészletének tükrében)" című azon előadásában számolt be, amely a magyar nyelvészek V. nemzetközi kongresszusán hangzott el 1988 augusztusában Budapesten.