Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek
A kutatópont Az é helyén Az ö helyén megnevezése 'é ic é ci eé e é "ó qp Kót 3 84 0 0 0 0 0 0 Kórógy 17 0 84 20 2 0 9 147 Piros 1 0 64 7 0 6 16 7 Alsóittebe 0 0 40 12 42 2 13 47 Torontálvásárhely 1 0 68 4 57 4 13 33 A kórógyi nyelvjárásnak az á helyén jelentkező kettőshangzóiról szeretném megjegyezni, hogy azok első eleme mindig illabiális á-s színezetű, vagyis á o vagy áo megoldásban fordulnak elő. A vizsgálatra kiválasztott kutatópontokon mind a nyitódó, mind a záródó típusú diftongusok használatosak. Egy-egy szórványos adattól eltekintve, nyitódó kettőshangzókat Kót és bizonyos esetekben az é helyén Kórógy tájnyelvében találunk. A kóti nyelvjárás nyitódó diftongusai gyakoriságukban és megoldási formáikban megegyeznek a nyugati nyelvjárástípus diftongálásával (1. részletesebben: MMNyjR. 272—8). Ez korántsem meglepő, hiszen Kót község földrajzilag igen közel van a Hetes vidékéhez, sőt a hagyományosan Heteshez sorolt jugoszláviai községek a közvetlen szomszédságában helyezkednek el (vö. VÉGH, OHA. 41). A kóti tájszólás tehát tulajdonképpen a nyugati nyelvjárástípus legdélebbi peremén helyezkedik el. — A kórógyi nyelvjárásra a záródó típusú kettőshangzók jellemzőek, az é fonéma helyén azonban bizonyos esetekben 'é megoldású nyitódó diftongusok élnek (például: 84. sz'éna, széina, széna; 463. testv'éröm; stb.). Az é helyén föllépő diftongálás az adott morfémában levő é fonéma kialakulásától függően lehet záródó vagy nyitódó megoldású, tehát bizonyos szavakban való „jelentkezésük erősen történeti kötöttségű". (MMNyjR. 68.) A záródó típusú kettőshangzók — amint a táblázat adataiból jól kiviláglik — jóval nagyobb számban és változatosabb formákban élnek a vizsgált kutatópontokon, mint a nyitódó diftongusok. A köznyelvi ó és az ő helyén ó", qu, illetőleg ő ü , öü megoldású kettőshangzók Kórógy, Piros, Alsóittebe és Torontálvásárhely nyelvjárásában egyaránt előfordulnak (pl. a 143. térképlapon: 7. ó"dál; 8. és 12. ó u dal; 11. ó u dál, ódal; a 160. lapon: 7. kűlő ü ; 8., 11. és 12. küllő"; 432. atlaszlapon: 7. t'öpörfő ü ; 8. tépértöü; 11. töpörtő'' és 12. töpörtő", töpörtöü; a 436. lapon: 8. kapstoló", kó"stolqu; 11. kóstoló" és 12. kqustoló"; stb.). A köznyelvi é-vel szemben a kórógyi, pirosi, alsóittebei és a torontálvásárhelyi tájszólásban leggyakrabban az é l és valamivel ritkábban az éj típusú diftongus jelentkezik, de eléggé gyakori — főképpen Alsóittebe és Torontálvásárhely
