Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

szági (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék, 1984. 16.]. Kupuszináról pedig a következő megjegyzést találjuk: „A község a török hódoltság utáni telepítés. Genetikusan összefügg Nagyhind, csehszlovákiai kutatópontunk nyelvjárásával" (MNyAElm. 300). A kupuszinai és a nagyhindi tájszólás összefüggését — amint már említettem — BENKŐ mutatta ki különböző hangtani jelenségek elemző összevetésével (MNy. LVII, 401 —13), s kutatási eredményeit ZELLIGER ERZSÉBET alaktani szempontú vizsgálatai is támogatják (NytudDolg. 14. sz. 179—83). — Elsősorban azon települések nyelvjárásának elemzése ígérkezik igazán izgalmasnak, melyekről sem a nyelvészeti, sem a helytörténeti kutatás nem derítette ki az egykori áttelepülők eredeti táj szólását, illetőleg azt a vidéket, ahonnan az átköltözés történhetett. 2. Munkámban először annak a nagy mennyiségű nyelvjárási anyagnak a hangtani, alaktani és szókészleti szempontú elemzését végeztem el, amely a MNyA. térképlapjairól gyűlt össze, s amelyet a különböző nyelvjárási jelenségek szerint egytől egyig megszámláltam és statisztikailag összegeztem, értékeltem, a helyszíni gyűjtés adatait, eredményeit az egyes kutatópontok nyelvjárási képéről készített összegzés során igyekeztem hasznosítani, mégpedig ahol lehetséges volt, településtörténeti következtetések levonásához is felhasználtam őket. Itt jegyzem meg, hogy mivel mindegyik kutatópont ebben a fejezetben jugoszláviai, és a nagyatlaszban mindegyik jelzésére a szám előtt Ju rövidítés található, ezért a továbbiakban csupán egy-egy számmal utalok az egyes kutatópontokra. Az 1. sorszám utáni példa tehát Kotrói való, a 2. sorszám utáni Velika Piszanicáról származik és így tovább. Természetesen itt is éltem a MNyA. kínálta azon lehetőséggel, amelyre DEME hívta föl a figyelmet, hogy „az egyes kérdésekre kapott válaszok nemcsak a kérdésben foglalt fő probléma eldöntésére, illetőleg vizsgálatára alkalmasak, hanem igen sok más jelenséget is megbízhatóan megvilágítanak" (MNyAElm. 81). Ez azt jelenti tehát, hogy pl. egy elsődlegesen hangtani célúnak minősített atlaszlap adatai esetenként alaktani vagy akár szókészleti elemzésre is felhasználhatók. Más esetben pedig az elsődlegesen alaktani céllal készült térképlap vagy szóföldrajzi eltéréseket bemutató atlaszlap (ilyen pl. az 51. és a 813. térképlap) pl. hangtani tanúságokat is magában foglal. Ennek fölismerése azzal járt, hogy a tizenkét jugoszláviai kutatópont minden egyes adatát hangtani, alaktani és szókészleti szempontból egyaránt mérlegelni kellett, s a példában levő jelenségeket külön-külön is föl kellett jegyezni. 3. Hangtani téren annak elemzését végeztem el, hogy a vizsgált kutatópontok táj szólásában a fonémák állományában, hangszínében és gyakoriságában milyen sajátságok tárhatók föl. Mindezen szempontokat itt is a DEME LÁSZLÓ kutatásai nyomán a magánhangzó-sajátságok bemutatásában kialakult szakirodalmi gya-