Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

lakói a helyükön maradnak, de köréjük idegen ajkú nép telepedik le, és így elzárja őket a nyelvterület többi részétől. így lett nyelvjárássziget a szlavóniai magyarság. A török hódoltság idején a környező lakosság elpusztult, majd délszlávok telepedtek a helyükre." (KÁLMÁN, Nyj. 23.) A Jugoszláviában lévő nyelvjárasszigetek közül ebben a munkámban csupán azokkal foglalkozom, amelyek a vizsgált magyarországi nyelvjárásszigetekhez hasonlóan a nagy atlaszban kutatópontonként szerepelnek. Ezek a következők: Kőt = Kot (Ju-1), Velika Piszanica = Velika Pisanica (Ju-2), Várdaróc = Vardarac (Ju-3), Kupuszina = Kupusina (Ju-4), Ba)sa = Bajsa (Ju-5), Péterréve = Backo Petrovo Selo (Ju-6), Kórógy = Korog (Ju-7), Piros = Rumenka (Ju-8), Temerin = Temerin (Ju-9), Torontáltorda = Torda (Ju-10), Alsóittebe = Novi Itebej (Ju-11) és Torontálvásárhely = Debeljaca (Ju-12). Vizsgálódásaim legfontosabb nyelvi bázisa a MNyA. gazdag anyaga volt. Bármilyen nagy mennyiségű is a nagyatlasz felhasználható anyaga, a helyszíni gyűjtésre is nagy szükségem volt ahhoz, hogy bizonyos jelenségek felszínre hozásával újabb, figyelembe vehető nyelvjárási adatokhoz jussak. A terepmunka során egyrészt magnetofonfölvételeket készítettem, másrészt célirányosan összeállított kérdőív segítségével jutottam további nyelvjárási példák birtokába. Ezenkívül a helybeliek származástudatáról is igyekeztem tájékozódni, ezért arról is faggattam adatközlőimet, hogy a helyi hagyomány szerint mikor és honnan történhetett elődeik áttelepülése, a mai helység megalapítása. Az így kibővített nyelvi-nyelvjárási anyag, valamint az esetleges népi származástudat vallomása alapján sokkal inkább lehetővé vált, hogy az egyes települések nyelvjárási sajátságaiból valamivel bátrabban vonhassak le bizonyos nyelvészeti és/vagy településtörténeti következtetéseket. A MNyA. adataiból leszűrt megállapításaimat az összegzésben együtt mutatom be, együttesen elemzem azokkal a tapasztalatokkal, melyeket a helyszíni gyűjtéskor szereztem. Ennek a vizsgálatnak az elvégzésére elsősorban az ösztönzött, hogy a jugoszláviai kutatópontok közül hétről (Alsóittebe, Bajsa, Péterréve, Piros, Temerin, Torontáltorda és Torontálvásárhely településekről) a MNyA. módszertani kísérőkötetében azt olvashatjuk, hogy török hódoltság utáni telepítések, az azonban nincs jelezve róluk, hogy mely terület(ek)ről történt az átköltözés (vö. MNyAElm. 300). Ugyanitt Velika Piszanica község neve alatt a következő megjegyzés található: „Az adatközlők nagy részének családja a múlt század utolsó évtizedeiben települt ide, főleg Somogy megyéből." PENAVIN OLGA Nagypiszanica (Velika Pisanica) településtörténetére vonatkozó kutatásai is hasonló eredményt mutatnak: „Nagypiszanica lakóit is, mint a bedenikieket is, a XIX. századi népmozgás mozdította ki otthonukból. A szlavóniai olcsó föld vonzotta őket, s elindultak, ott hagyták somogyi, zalai otthonukat." [Horvátor-