Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek

Jugoszláviai nyelv(járás)szigetek 1. Az idegen nyelvi környezetbe került magyar nyelvszigetek vizsgálatában a nyelvjárásszigetekhez viszonyítva — amint már kifejtettem — évtizedekkel ezelőtt jelentős eredmények születtek. Abban, hogy a nyelvszigetek vizsgálatára régebben ráirányult a kutatók figyelme, valószínűleg az is közrejátszik, hogy ezek nyelvi szempontból „erősen archaikusak, mert idegen környezetük többnyire meggátolta, hogy az összefüggő nyelvterületen keletkező új jelenségek oda behatoljanak. Ugyanakkor nyelvileg újítók is, mert számos olyan nyelvjárási jelenséget fejlesztettek ki belsőleg, amely más nyelvjárási részlegekben nem keletkezett." (Nyjtört. 31.) Ilyen nyelvsziget a szomszédos országokban kisebbnagyobb területen — településenként vagy tömbökben — sokfelé található, mégpedig legnagyobb számban Romániában és Jugoszláviában. Ennek — miként a nyelvjárasszigetek kialakulásának is — történelmi okai vannak. A legrégebben keletkezett nyelvszigetünk Romániában van, ez a moldvai csángó, amelynek nyelvtörténeti jelentőségét már jó néhány évtizeddel ezelőtt sokan fölismerték, s amellyel többen is foglalkoztak (vö. MMNyjR. 34). A burgenlandi magyar nyelvsziget különböző sajátságainak feldolgozásában, értékeinek megmentésében — főleg Felsőőr nyelvjárásában — IMRE SAMU ért el kiemelkedő eredményeket. Végül, de nem utolsósorban elismerésre méltó és szerteágazó kutatómunkát végeztek s folytatnak ma is a jugoszláviai dialektológusok, közülük is főképpen PENAVIN OLGA, aki számos szakcikke, tanulmánya mellett például több táji nyelvatlasszal és rendkívül értékes, háromkötetes „Szlavóniai (kórógyi) szótár"-ával teremtett a magyar nyelvtudomány számára maradandó eredményeket. Vannak azonban Jugoszláviában olyan magyar települések is, melyeknek tájnyelvével egyáltalán nem foglalkoztak a nyelvjáráskutatók, vagy csupán kisebb terjedelmű leírás, anyagközlés látott napvilágot róluk. Ez — figyelembe véve a Jugoszláviában levő magyar vagy nagyrészt magyar nyelvű települések számát — természetes is, hiszen — ahogy CHARLES BRUNEAU, az Ardennek vidéke nyelvjárási atlaszának szerkesztője hangsúlyozta — „nincs tudományos feladat, mely több munkatársat igényelne, mint a nyelvjáráskutatás" (MÁRTON GYULA: Magyar nyelvjárástan. Cluj, 1972.15). Ezek közül a jugoszláviai magyar