Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

'csúszkál', lipe 'lepke', páka 'kákabuzogány', pampuska 'fánk'; stb. A gyerekijesztőként is ismert markalábról néhány idős ember azt tartja, hogy „mégeszi a napot még a holdat, azér van a napfogyatkozás még a holdfogyatkozás ". A fentiekben összefoglalt tájnyelvi sajátságok még inkább megerősítették a nagyatlasz alapján megfogalmazott azon föltevésemet, hogy Csanádpalota lakossága a XVIII. század második felében történt községalapításkor palócos-jászos nyelvjárásterületről települt. Ezen föltételezésemet támogatja az a magnetofonfölvétel is, amelyet 1962-ben VÉGH JÓZSEF készített Csanádpalotán (vö. HAJDÚ MIHÁLY—KÁZMÉR MIKLÓS: Magyar nyelvjárási olvasókönyv. Bp., 1979. 205—8), hiszen az általam föltárt tájnyelvi vonásokon kívül más palócos-jászos nyelvjárási jelenségek is föltűnnek, mégpedig ugyanazon szövegben többször is (ilyenek a szérő 'szérű' lexéma és a köttük 'kötöttük', elvettem 'elvetettem', vettünk 'vetettünk' szóalakok). A kunágotai terepmunka során ugyanaz a tarka nyelvjárási kép rajzolódott ki előttem, mint ami a nagyatlasz adatainak elemzéséből is kiviláglott. Szórványosan ugyan, de hallottam példát a Körösök vidékivel azonos záródó típusú kettőshangzókra, további szóalakokat jegyezhettem föl a Szeged környéki nyelvjárástípus jellemző sajátságaira (pl. büszke 'egres', kacsa 'kacsa', pálannya 'a vastagbél kiszélesedő része, amelyet disznósajt készítéséhez használnak föl; kis gömböc'; zöng — zeng 'mennydörög'; asztalhon, székhön; stb.). A MNyA. adatait megerősítve vagy azokat kiegészítve — főképpen a palóc kérdőív segítségével — sikerült egy-két olyan hang- és alaktani jelenséget, valamint szókészleti elemet találnom, amely megfakult színfoltként a kunágotai tájszólás palócos vonásait is jelzi. Ez a néhány sajátosság a következő: — 1. Egy-két szóban illabiális /-zés jelentkezik (pl. kilső, sindisznó). — 2. Szórványosan fölbukkan a kicsinyítő képző használata (pl. borocska, kényérke). — 3. Többes számú alany utáni egyes számú állítmányra az egyik magnetofonfölvételemen a következő példát találjuk: „Amikor a lábai mégvan, a körmeit lécsavargattyák mindenütt". — 4. Általánosan ismertek és használatosak az irongál 'csúszkál' és a pákja 'kákabuzogány' valódi tájszók. — 5. Többen ismerik a községben a markaláb gyerekijesztő szót. Néhány idős ember szerint „A hold amikor fogyott, asz monták, hogy megeszi a markaláb ". Kunágota mai nyelvjárási képe tehát erős keveredést mutat, hiszen legalább három tájszólás sajátságai ötvöződnek benne. Ennek településtörténeti háttere a különböző történeti munkákból csak részben mutatható ki. A XVIII. század első felében készült összeírásokban nem szerepel a község (vö. EMBER GYŐZŐ: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715 — 1530. Békéscsaba, 1977), a későbbiekben mint puszta hosszú ideig különböző bérlők kezébe került (1. MADAY PÁL i. m. 276). Kunágota csak a XIX. század közepén indult igazán