Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

változata egyaránt használható (pl. a 714. atlaszlapon: M-19, N-4, N-6: veress; P-16: veress, veres; P-17: veress, véres; P-18: veress, veress; N-l: véres; N-2, N-9: verés; N-3: veres, veres; N-7: verés, verés; stb.). Itt jegyzem meg, hogy Doboz nyelvjárásának é-zését SZABÓ GÉZA részletesen feldolgozta, s vizsgálódásaiból azt állapította meg, hogy a község „nyelvjárásában az ö megterheltsége — az é javára — valamivel kisebb, mint a köznyelvben." (Szempontok az é'-zés vizsgálatához. NytudDolg. 5. sz. Bp., 1971. 28.) Ezt a megállapítást a MNyA. adatai is alátámasztják. Orosháza nyelvjárására — amint a fenti táblázat is mutatja — gyenge fokú ö-zés jellemző. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a köznyelvi e-ző és ö-ző párok közül itt az ö-ző változat használatos (pl. 244. söprű; 714. vörös; 900. fölvette stb.), másrészt pedig bizonyos szavakban a köznyelvi e-vel szemben az orosházi tájszólásban ö-ző szóalak járatos [pl. 606. fölleg, (fölhő); 633. föcske; 941. föstík, fösték; stb.]. Az orosházi nyelvjárásnak ez a vonása is a dunántúli nyelvjárástípussal mutat hasonlóságot. Földeák és Újkígyós nyelvjárásában rendkívül erős fokú ö-zéssel találkozunk. Mindkét falu anyagában egyetlenegy példa van — akkor is csak az ö-ző szóalak melletti változatként — az illabiális é-zésre (Földeákon a 606. térképlapon: folleg, fölleg, [felhő]; Újkígyóson a 349. atlaszlapon: brekeg, bekög, mekög, mekög). E két helyi nyelvjárás ö-zésének mértéke valamelyest még Algyő és Tiszasziget szintén erős ö-zését is meghaladja. Különösen az föltűnő, hogy még a nyelvjárássziget helyzetű Újkígyóson is ilyen szilárdan tartja magát a labiális ö-zés. Vajon miben rejlik ennek az oka? Az újkígyósi tájszólás ezen sajátossága főképpen Újkígyós sajátos helyzetével, hagyományaival magyarázható. BÁLINT SÁNDOR, a kitűnő néprajztudós, a szegedi nagytáj kiváló ismerője a következőket írta ezzel kapcsolatban: „Újkígyós ö-ző nyelvjárássziget, melyet a behatoló e-ző békési népnyelv csak igen halványan tudott színezni. A falubeliek között, családban az ősi szegedi tájszólás töretlenül zeng. Ez a besugárzás Újkígyós szigethelyzetével függ össze. A hasonló fekvésű Csanádapácát leszámítva, egyiküknek sincs már közvetlen földrajzi kapcsolata a szegedi anyanyelvvel, mert vagy é-ző magyarokkal vagy szlovákokkal vannak szomszédságban. Ehhez a zártsághoz még katolikus vallásuk is hozzájárul a környék református és evangélikus magyarságával, illetőleg szlovák népével szemben. Miután parasztságunkat a legújabb évtizedekig a vallási téren is érvényesülő endogámia jellemezte, ez Újkígyós esetében annyit jelentett, hogy csak a szomszédos katolikus hitű, hasonlóan ö-ző Csanádapáca, vagy a szintén szomszédos, de csak szórványosan szegedi gyökérzetű Medgyesbodzás jöhetett házasságnál szóba. Az innen hozott asszonyok azonban megfigyelésünk szerint idősebb korukra