Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - V. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget

N-4: 286. tokmá; N-9: 25. borozdq; N-2: 226. borotva; N-l: 854. mondanak; N-ll: 963. lova; N-2: 37. gyökere; N-3: 226. beretva; N-5:231. szén; N-9: 770. mégy; N-10: 941. festék; stb.), ezeknek a száma egyrészt azonban nagyon csekély, másrészt kutatópontonként nem rajzolódik ki közöttük jól megragadható különbség. Az illabiális e és a labiális ö közötti átmeneti változatok (az § és ö) száma szintén nagyon kicsiny, az mégis határozottan látszik, hogy ezek a Szeged környéki nyelvjárást jellemzik, ugyanis a többi kutatóponton egyetlenegy adat sincs rájuk (pl. N-ll: 237. kemönce; N-8: <mekeg>; N-ll: 370. szíszog; N-8: 471. menyasszony; N-8: 897. mökhált, m'ekhalt, mökhalt; stb.). Ezt a megállapítást Algyő, Kiskundorozsma és Tiszasziget atlaszbeli adatai is alátámasztják. A magánhangzók orrhangúsodására, ami egyébként abszolút szóvégen jelentkezik, általában mindegyik kutatópont anyagában találunk példákat (pl. a 286. térképlapon: N-l, N-4, N-8, N-10: tokmá; a 611. atlaszlapon: N-5, N-8, N-ll: szivárvá; stb.). Az orrhangúsodás általános vonásaként egyrészt az emelhető ki, hogy a nazoorális képzésmódú szóalakok többnyire csak változatként fordulnak elő, másrészt pedig az állapítható meg, hogy a mgh. -I- n kapcsolatban valamivel ritkábban jelentkezik, mint mgh. + ny esetén (pl. a 248. térképlapon: N-l: bödö, bödöny; N-4: bodo, bodony, bodon; N-8: bödöny, bödön, zsírosbödö; az 528. atlaszlapon: N-l, N-4, N-5: mesztele, mesztelen; stb.). C) A magánhangzó-fonémák gyakoriságának vizsgálata során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az egyes kutatópontok között milyen mértékű eltérések vannak a különböző magánhangzók előfordulásában; melyek számottevőek ezek közül, s melyek jelentkeznek szórványosan. a) A magánhangzók közül elsősorban a labiális ö gyakoriságának elemzése kecsegtet eredménnyel, ugyanis ebben a tekintetben van legnagyobb különbség a vizsgált kutatópontok között. Az ö előfordulásának vizsgálata különösen Újkígyós nyelvjárásában érdemel figyelmet, hiszen érdekesnek ígérkezik annak föltárása, hogy a Szeged környékéről illabiális é'-ző vidékre települt községben milyen mértékben őrződött meg a labiális ö-zés. Ehhez minden olyan szóalakot megszámláltam, amelyben az illabiális é, illetőleg a vele szembeni ö előfordulásában különbség mutatkozik a kutatópontok között. A számlálás során kapott értékeket az alábbi táblázatban összesítettem: