Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

két település őriz legkevésbé nyelvjárási jelenségeket, bennük található tehát legtöbb megegyezés a köznyelvvel. A meglevő tájnyelvi vonásaik — amint azt a különböző hang- és alaktani jelenségek vizsgálata mutatta — nem annyira markánsak, hogy ezek alapján határozottan be lehetne őket sorolni valamelyik nyelvjárástípusba. A nagyatlasz adataiból egy-két sajátságuk azért jobban kirajzolódik. Ilyen pl. a taníjja típusú igealakok előfordulása, valamint az ö-zésnek — a többi kutatóponthoz viszonyítva — nagyobb mértéke. Az előbbi vonás a palócos-jászos típusú tájszólásokkal jelez némi rokonságot, a labiális ö-zés, amely főképpen / előtt jelentkezik (pl. ebédöl, visző — viszöl), viszont a Duna—Tisza közi ö-ző nyelvjárásokkal való kapcsolatra utal. Mindezek alapján azt azért joggal mondhatjuk, hogy Cegléd és Gomba népnyelve egyaránt átmeneti jellegű, még ha kevés is bennük az olyan tájnyelvi sajátság, amely ezt szemléletesebben bizonyítaná. Bár a húsz kutatópont nyelvjárásának vizsgálata igazán elsősorban a nyelvjárássziget helyzetű Nagyiván tájszólásának elemzésében hozott felszínre — remélem legalábbis — érdekesebb és hasznosabb eredményeket, azért a többi kutatópont népnyelvéről is sikerült néhány figyelemre méltó vonást fölvázolnom. Ilyennek tekintem azokat a megállapításokat, amelyeket főképpen az átmeneti jellegű helyi nyelvjárások sajátságainak elemzéséből sikerült leszűrnöm. Vizsgálódásaim alapján teljes mértékben egyetértek IMRE SAMUval, aki a Zagyva—Tárna—Tisza vidék nyelvjárásárairól a következőket írja: „...különösen megérdemelné ez a terület — a hazai magyar nyelvjárások területén belül talán leginkább —, hogy egy teljes sűrűségű regionális atlasz készüljön róla ... Egy ilyen atlasz elkészítése meglepően érdekes eredményekkel járna. Véleményem szerint ugyanis az itt jelentkező „tarkaság" elsődlegesen nyelvi-nyelvjárási okokra vezethető vissza és a településtörténeti okok inkább csak másodlagos szerepet játszanak, tehát nem olyan súlyúak, mint a Dél-Tiszántúlon és a Duna—Tisza közének déli felében. S ez a tarkaság nem „összevisszaság" — mint ahogy tulajdonképpen az említett területeken —, hanem — megítélésem szerint — határozott rendszerszerűség van benne, amelyet azonban egyelőre még kevéssé ismerünk" (MMNyjR. 359). 6. A helyszíni gyűjtés tapasztalatai. — A nagyiváni terepmunka során lényegében véve mindazon nyelvjárási jelenségekre sikerült adatokat gyűjtenem, amelyek a nagy atlaszban is megtalálhatók. Még az olyan ritkán előforduló sajátságokra is találtam példát, mint a palatális gy-zés (pl. dikó — gyikó), a meg igekötő g-jének hasonulása (pl. méllát, mémmond) vagy a főnévi igenévképző -nya megoldása (innyá). Igaz, adatközlőim itt is főképpen az idősebb emberek köréből kerültek ki. A palóc kérdőív segítségével néhány olyan adatot is följegyeztem, amely a nagy atlaszban nem fordul elő. Ezek a következők: — 1.