Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
hangzik (pl. befagy). — 2. Viszonylag gyakoriak a szekér, tehén típusú szóalakok. — 3. Néhány szóban palatális gy-zés és /y-zés jelentkezik (pl. tetyű). — 4. A meg igekötő g-je általában hasonul (pl. méffog, mévver). — 5. Megvannak a taníjja típusú igealakok. — 6. Előfordul — többnyire változatként — a letszébb megoldás is. A nagykörűi népnyelv egy-két sajátsága viszont a közép-tiszántúli nyelvjárástípuséval egyezik meg. Ilyen vonása az, hogy kedveli a záródó diftongusokat és erős benne a zárt z-zés. Az /, r és ;' nyújtó hatása közepes erősségű: gyengébb fokú, mint a Tiszántúlon, de a jászsági kutatópontokhoz képest gyakrabban előfordul. Összességében tehát tipikusan átmeneti jellegű nyelvjárás. Érdekes képet mutat — ugyancsak átmeneti jellegénél fogva — az egymáshoz közel lévő Jászladány, Pély és Sarud tájszólása. Közülük Jászladány népnyelve nagyon sok jelenségben megegyezik Nagykörű tájszólásával, csupán néhány sajátsága tér el attól. Ezek a következők: — 1. Az /, résj nyújtó hatása nagyon ritkán jelentkezik. — 2. A palatális gy-zés és /y-zés valamivel gyakoribb, mint a nagykörűi népnyelvben (pl. gyijqu). — 3. A meg igekötő g-je sokkal gyakrabban hasonul. A jászladányi nyelvjárásnak a nagykörűi tájszólástól való eltérése véleményem szerint Jászladány földrajzi helyzetével függ össze; azért mutatható ki nyelvjárásából több palócos-jászos vonás, mert Nagykorúhoz viszonyítva közelebb fekszik a palócos-jászos jellegű tájszólásokhoz. Pély község nyelvjárását a következő sajátságok jellemzik: — 1. Kedveli a záródó típusú kettőshangzókat. — 2. Erősen illabiális é-ző jellegű. — 3. Kisebb mértékű illabiális z'-zés és z'-zés jellemzi. — 4. Nagy mértékben zárt z'-ző. — 5. Viszonylag gyakoriak az eger, levél típusú szóalakok. — 6. Az /*, r és / nyújtó hatása csekély mértékű. — 7. Megvan benne a ly fonéma. — 8. Eléggé általános a palatális /y-ezés, gy-zés és /y-zés (pl. mégellyik, méddohosogyik; kifizetyik). — 9. Használatosak a bossó típusú hasonulásos szóalakok. — 10. A meg igekötő g-je gyakran hasonul (pl. mémmozsgyik, mévver). — 11. A főnévi igenévképző -nyi formában is előfordul (pl. csípélnyi, fürdenyi). — 12. Járatosak a taníjja típusú igealakok is. — 13. A melléknevek felsőfokában — változatként legalábbis — élnek a letszébb-íélo, szóalakok. Az itt fölsorolt nyelvjárási jelenségek nagy része azonos az Eger környéki nyelvjárástípusra jellemző sajátságokkal (vö. MMNyjR. 359—60). Egy-két vonás azonban a közép-tiszántúli nyelvjárástípussal mutat rokonságot (ilyen az erős fokú zárt z'-zés és a záródó jellegű diftongusok előfordulásának nagy gyakorisága). Mindezek alapján — úgy vélem — a pélyi tájszólást is joggal tekinthetjük átmeneti típusúnak. Sarud nyelvjárása jó néhány sajátságában megegyezik a pélyi népnyelvvel.
