Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
4. A. szókincs elemzése során azt tűztem ki célul, hogy a nyelvjárásszigetnek minősített Nagyiván tájszólásában megvizsgáljam: milyen arányban őrződtek meg benne a kibocsátó nyelvjárás tájszavai, illetőleg milyen mértékben tudtak behatolni a környező tájszólások szókészleti elemei. Ezenkívül az is foglalkoztatott, hogy milyen mozgás figyelhető meg azoknak a kutatópontoknak a szókincsében, amelyek a palócos-jászos jellegű nyelvjárásterülettől általában távolabb esnek, átmenetet képezve a tiszai nyelvjárástípus felé. Némileg ilyennek látszik pl. Tiszabábolna és Sarud, de még inkább Nagykörű népnyelve. Ehhez a vizsgálódáshoz természetesen nem az alaki tájszókat használtam föl — ezeknek sajátságait munkám hangtani fejezetében hasznosíthattam —, hanem a valódi tájszók vallomását vettem figyelembe. Módszertani eljárásom itt is a következő volt: A valódi tájszók számlálásában három csoportot különítettem el: 1. az eredeti nyelvjárás tájszava őrződött meg, 2. az eredeti tájszó mellé a környező tájszólás eleme is bekerült, és 3. az adott fogalom megnevezésére ma már csak a környező népnyelvből elterjedt tájszó használatos. Az olyan valódi tájszókat, amelyek a föltételezett kibocsátó nyelvjárásban és a környékbeli tájszólásokban egyaránt élnek, természetesen kihagytam a számlálásból. így pl. a nagyiváni népnyelvnek a 413. térképlapon található, egymás mellett szinonimaként használatos sz e éke és sárgája adatát azért nem vettem figyelembe, mert a 'tojás sárgája' fogalom megnevezésére ugyanezen két szó fordul elő — legföljebb más-más hangtani változatokban (pl. szike, sziké, sziki; sárgája, sárgája, sárgája stb.) — mind az eredeti nyelvjárásban, mind pedig a Nagyiván környéki tájszólásokban. Az ilyen, megoszlást nem mutató valódi tájszavakra jó néhány térképlap adatait lehetne még példaként említeni, ez azonban fölöslegesnek látszik. Nagyiván nyelvjárásában 46 olyan valódi tájszót találtam, amely területi megoszlást mutat. Ebből 18 tájnyelvi elem az eredeti palócos tájszólásból őrződött meg (ilyen pl. a 364. atlaszlapon a birbité'l és hergel; a 425. lapon: pintér; 503. púp; 514. perc; 563. lelohad; 645. bag a óca, bagóca; 647. lipe; stb.), 23 azoknak a tájszóknak a száma, amelyekben az eredeti palóc elem mellé a környező nyelvjárások tájszava is bekerült (pl. 31. kukorica, <tengéri>; 354. röhödik, rühet, búgik; 410. csík, < laska >; 538. törpisz, turpisz, <pisze>; 554. süvűt, [fütyöl]; stb.), és 5 tájnyelvi elem hatolt be a környékbeli tájszólásokból a nagyiváni népnyelvbe (pl. 33. csutkaszár; 234. vaskonyha, [sparhét]; 385. méikas, kas; stb.). Ez más szóval szóval azt jelenti, hogy 10 valódi tájszó közül kb. 4 maradt meg a kibocsátó nyelvjárásból (39,13%), 5 esetben az eredeti tájnyelvi elem és a környékbeli tájszólásokból bekerült lexéma egyaránt használatos (pontosan 50%), és átlagosan csupán egy tájszó hatolt be a környező nyelvjárásokból (10,86%).
