Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
F) Érdekes színfoltként két kutatóponton (Sarud és Tiszabábolna nyelvjárásában) fölbukkan a -ni, -nyi határozórag, mégpedig egyrészt '-ékhoz ' jelentésben (az 1067. térképlapon: M-7: bíró u ni, bíróni és M-14: bírónyi, [bíróhó]; az 1124. atlaszlapon: M-7: Sándorni, Sándoré'kho, < Sándoré'kni > és M-14: Sándornyi, Sándorékho), másrészt személynévhez kapcsolódva a hol? kérdésre felelő köznyelvi -nál, -nél szerepében is föltűnik (az 1126. térképlapon: M-7: Ferencni, [Ferencné] és M-14: Ferencnyi, Ferencné). A sarudi és tiszabábolnai tájszólásnak ez a sajátsága a Sajó völgyi nyelvjárástípushoz tartozó kutatópontokéval azonos (vö. MMNyjR. 357-8). G) A birtokos személyjelezés egyes szám 3. személyében az -a, -ja és az -e, -je rag használatos, de Sarud és Tiszabábolna nyelvjárásában a palatális sorban az -i, -ji személyrag is előfordul, sőt a tiszabábolnai népnyelvben ez a változat dominál (pl. az 1137. térképlapon: M-7: üvegi; M-14: üvegje, (üvegi); az 1149. atlaszlapon: M-7: bőri; M-14: bori, bőre; stb.). A két falu nyelvjárásának ez a vonása pl. az Eger környéki és a Sajó völgyi nyelvjárástípuséval egyezik meg (vö. MMNyjR. 357,360). A többes szám 3. személyű birtokos személyrag a vizsgált kutatópontokon többnyire hármas alakú (-ok, -jok; -ék, -jé'k; -ök, -jök), de fölbukkannak a köznyelvivel azonos -uk, -juk; -ük, -jük formák, sőt Tarnabod, Sarud, Tiszabábolna és Nagyiván nyelvjárásában pl. a középpalóc és az Eger környéki nyelvjárástípusra jellemző -ik, -jik változat (vö. MMNyjR. 351, 360) is használatos (pl. az 1058. térképlapon: J-ll, J-12, J-16, J-17, M-7, M-ll, M-13, M-14, M-15, M-16, M-17, M-18, M-20, P-13: fájok; J-14: fájok, fájuk; J-18: fájuk, fájuk; J-19, J-20: fájuk: J-24: fájuk; P-ll: fájók; az 1139. atlaszlapon: J-ll: szívik, [szívük]; J-12, M-20: szívek, <szívök>; J-17, M-ll, M-13, M-16, M-17: szívek; J-14, J-18, J-19, J-24: szívük; J-16: szívek, szívük, <szívök>; J-20: szívek, <szívük >; M-14: szívik, szívok; M-7, M-15: szívik; M-18: szívek, szívek, [szívük]; P-ll: szívek, szívek; P-13: szívek, szívok; stb.). A fenti adatok közül elsősorban a nagyiváni tájszólásban használatos szóalakok figyelemre méltóak, hiszen azok a környező nyelvjárásokéitól kirívóan eltérnek, ezért ezek az eredeti nyelvjárás megőrzött vonásának tekinthetők. H) A melléknevek felsőfokának leg- jelében a Jászladány—Pély—Sarud vonaltól északnyugatra, valamint kivételképpen Nagykörű tájszólásában, a letváltozat is eléggé gyakori [pl. a 684. térképlapon: J-ll: lekszéBB, lekszébb, (letszébb); J-12, J-16, M-16: letszébb, lekszébb; J-17, M-14: letszéBB, lekszéBB; M-13: letszébb, [lekszébb]; stb.]. Ennek a sajátságnak a megléte a Tisza menti Nagykörű nyelvjárásában érdemelhet figyelmet, mégpedig azért, mert — más jelenségekkel együtt — ez is a nagykörűi népnyelv bizonyos fokig palócos-jászos jellegére utal.
