Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A kutatás hazai előzményei - 2. A nyelvjárasszigetek kutatásának áttekintése a kezdetektől napjainkig

jelenségek meglehetősen elnagyolt leírásában arról azonban nem szól a szerző, hogy mely sajátságok alapján lehet következtetést levonni az eredeti tájszólás területének pontosabb megjelölésére. A Somogy megyei Csököly tájszólását NAGY JÓZSEF sziget jellegűnek véli, mert „bár lényegileg a körülötte fekvő falvak nyelvjárásával egyenlő, a diphtongusok, melyek igen nagy számban találhatók fel, elkülönítik amazoktól." (A csökölyi nyelvjárás. Bp., 1910. 3.) Magam a kettőshangzók megléte miatt nem tartom valószínűnek, hogy Csököly nyelvjárássziget, ugyanis ez a sajátság az MNyA. egyik közeli kutatópontján, a kisasszondi nyelvjárásban is megvan. Inkább az látszik valószínűbbnek, hogy a községben lakó, egyaránt jelentős számú katolikus és református népesség közül csupán valamelyik réteg települt máshonnan. Hogy az átköltözés honnan történhetett, arra NAGY JÓZSEF nem talál adatot, csak azt említi meg, hogy idősebb emberek szerint a Baranya megyei Bogdásáról települhettek a csökölyiek elődei (i. m. 6). Ezen településtörténeti kérdés megválaszolására azonban a szerző nyelvi-nyelvjárási érveket nem használt föl. SZINKOVICS JENŐ a jugoszláviai Magyarkanizsa és Zenta között fekvő Bácsadorján nyelvjárásáról kifejti, hogy az tulajdonképpen nyelvjáráskeveredés következtében alakult ki, s mutat részben palócos, részben Szeged vidéki tájnyelvi vonásokat. Az adorjáni tájszólás sajátságainak kialakulásában fontos szerepet tulajdonít a község más helységek lakóival való érintkezésének, mégpedig a szomszédos magyarkanizsai népnyelvnek, amely a Szeged környéki ö -ző nyelvjárásokkal rokon, és a másik szomszédos település, Zenta palócos tájnyelvének. Különböző okok miatt (pl. hivatalos ügyek intézése, piacra járás, vásárlás stb.) mindkét helységgel szoros kapcsolatban volt Adorján lakossága. A szerző gondosan számba veszi az adorjáni tájszólás különféle jelenségeit, s ezek mérlegelésével valószínűnek tartja, hogy a község „őslakossága az alföldi nyelvjárás pestmegyei területéről való telepítés, de palócz vagy jász bevándorlók nyelve hatott az őslakosságéra". (MNy. IX, 186.) Fontos előrelépés SZINKOVICS munkájában, hogy — PÁPAY JózsEFhez hasonlóan — nyelvi alapon von le településtörténeti következtetést. A századforduló körüli föllendülés után nagyjából az I. világháború kitörésétől kezdve mintegy két évtizedig — mint ismeretes — hanyatlás következett be a magyar dialektológiában. Ez a nyelvjárasszigetek kutatásában is éreztette hatását. Ebben az időben akadt olyan munka is, amely — minden érdeme ellenére — csak látszólag (címében) foglalkozik nyelvjárásszigettel, valójában egyáltalán nem: KOVÁCS ALAJOS: Adatok egy kevéssé ismert nyelvjárásszigetről (a veszprémjárási Peremarton, Berhida és Kiskovácsi községek népnyelve.) Szeged, 1925. Van azonban egy-két kivétel ebből a korszakból is, bár ezek sem