Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget

M-14: magos; M-17: magoss, magos; P-ll: magos, magos; az 1052. atlaszlapon: M-7, M-13, P-13: vizess; M-14, P-ll: vizes; stb.). Mivel a szóvégi s nyúlása — ahogy IMRE SAMU írja — „eléggé határozottan bizonyos morfémákhoz köthető" (MMNyjR. 268), ezért ennek vizsgálata csak az atlaszénál jóval nagyobb anyagon hozhat megbízhatóbb eredményeket. Lényegében ugyanezt mondhatjuk el az / és / nyúlásáról, hiszen ez egyrészt bizonyos szavakhoz köthető, másrészt előfordulásának gyakorisága a szóvégi vagy magánhangzóközi hangtani helyzetnek is függvénye. 3. Az alaktani sajátságok vizsgálata nemcsak azért kecsegtet kevesebb eredménnyel, mert a nagyatlaszban a morfológiai célú térképlapok száma sokkal kisebb a hangtaniakénál, hanem főképpen amiatt, hogy az alaktani jelenségek körében eleve jóval kevesebb eltérés van a vizsgált kutatópontokon. Ilyen pl. a 910. atlaszlap, amelyen mind a húsz településen a -dos gyakorító képzős fogdos szóalakot találjuk; ugyanígy az 1001. térképlapon mindegyik kutatóponton az ökrötök szó szerepel. A példák számát fölösleges volna tovább szaporítani akár olyanokkal, amelyek teljesen azonosak, akár olyan típusú példákkal, amelyek alapvetően morfológiai jellegűek, de kisebb-nagyobb mértékben hangalakjukban mégis különböznek egymástól (ilyen eltérés figyelhető meg pl. a 919. atlaszlapon: J-ll, J-12, J-16, J-17, J-18, J-24, M-7, M-ll, M-13, M-14, M-15, M-16, M-17, M-18, M-20, P-ll, P-13: csukva; J-13, J-14, J-19, J-20: csukva; stb.). Bizonyos köznyelvi határozóragok (pl. a -kor, továbbá a -szor, -szer, -ször, valamint a -ból, -bői; -ról, -ről; -tói, -tői) helyén olyan ragváltozatok használatosak, amelyeknek az egyes kutatópontokon meglévő különbségei lényegében véve hangtani eredetűek (ilyen eltérést mutat pl. a 670. térképlap: J-ll, J-12, J-17, M-7, M-ll, M-13, M-14, M-15, M-16, M-17, M-18: öccör; J-14: öccör, <öcco>; J-16, J-18, J-19, J-20: öccő, öccör; J-24: öccő, <öccör>; M-20: öccor, öccör; P-ll: öccőr, öccör; P-13: öccor; az 1056. atlaszlapon: J-ll, J-12, J-17, J-18, J-24, M-7, M-13, M-14, M-15, M-16: fárú; J-14, J-19: fárú; J-16: fárú, [fárúí], [farul]; J-20: fárú, <fárul>; M-ll: farul; M-17, M-18: fárúi, fárú; P-ll: fárúi; M-20: farul, fárúl; P-13: fárül; stb.). A továbbiakban azokat az alaktani jelenségeket veszem sorra, amelyek a vizsgált kutatópontokon kisebb-nagyobb különbségeket mutatnak. A) A szótövek különböző típusainak vizsgálatához kevés anyagot találunk a nagy atlaszban. Ennek ellenére bizonyos jellegzetességek ezen a téren is megfigyelhetők. Az igetövek sajátságainak feltárására alkalmas atlaszlapok (pl. 383. őrzi; 839: őrizte; 843: sepersz; stb.) elemzése azt mutatja, hogy nagyjából a Tisza vonalától nyugatra és kivételképpen Nagyiván nyelvjárásában is többnyire egymás mellett élnek a hangzóhiányos tőváltozatok és az olyan szóalakok, amelyekben a szótári