Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A kutatás hazai előzményei - 2. A nyelvjárasszigetek kutatásának áttekintése a kezdetektől napjainkig

magyar nyelvjárású) lakossága. Ezzel ötletet, segítséget adott a nyelvjárássziget helyzetű települések nyelvészeti és népiségtörténeti szempontú vizsgálatához. A SIMONYI ZSIGMOND szerkesztette Nyelvészeti Füzetek sorozatban már a század elején megjelent egy-két olyan tanulmány, amely a más vidék(ek)ről települt helységek tájszólását dolgozta föl, s így akarva-akaratlan érinti a nyelvjárasszigetek problematikáját is. Ilyen NAGY SÁNDORnak a váci népnyelvről írott munkája (A váci nyelvjárás. NyF. 10. sz. Bp., 1903). Ebben a szerző viszonylag részletesen feltárja Vác településtörténetét. A betelepülők egy részéről pontosan megmondja, hogy Nógrád és Hont megye különböző helyeiről érkezett palócok, más részük viszont idegen ajkú (főképpen német, kisebb részben cseh és lengyel) lakosság. Ezek a beköltözők általában katolikusok, a reformátusokról, akik külön községet alkotva Kisvácot megalapították, viszont nem derül ki, hogy honnan települtek. A katolikusok és reformátusok nyelvhasználatában megfigyelhető nyelvjárási sajátságokat megpróbálja elkülöníteni a tájszólás leírása során, arra azonban nem vállalkozik, hogy nyelvi alapon megkísérelje megközelítő pontossággal is megnevezni azt a területet, ahonnan az átköltözés történhetett. SZEMKŐ ALADÁR az abaúji ö-ző nyelvjárást vizsgálva kiemeli: ez a tájszólás „megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, különösen azon sajátságánál fogva, hogy míg a környéken csupán a tót nyelv vagy a palóc és felsőtiszavidéki kevert nyelvjárás uralkodik, e valóságos nyelvsziget, még pedig öző." (Egy abaújmegyei öző nyelvjárás. NyF. 13. sz. Bp., 1904. 32.) Fölsorolja az abaúji ö-ző nyelvjárás főbb hangtani és alaktani jelenségeit, s ezen tájszólás palócos vonásait részben a szomszédos nyelvjárások hatásával magyarázza, részben pedig azzal hozza összefüggésbe, hogy a Forgách grófok jobbágyaik egy részét valószínűleg Nógrád megyéből telepítették át az abaúji ö-ző vidékre. Az ö-zés itteni előfordulására azonban nem is próbál magyarázatot ad ni, nem mintha ez könnyű lenne. Erre a kérdésre később BÁLINT SÁNDOR tér vissza, aki nem tartja lehetetlennek a szegedi és az abaúji ö-zés összefüggését, de hozzáteszi, hogy a probléma eldöntéséhez beható levéltári kutatásokra volna szükség (Szegedi Szótár I. Bp., 1957. 12). Legutóbb NYIRKOS ISTVÁN érintette ezt a kérdést, s ő is úgy látja, hogy a két nyelvjárásterület ö-zésének kapcsolatba hozásához további vizsgálódások kellenének (MNyj. V, 163). BÖSZÖRMÉNYI GÉZA a Fekete-Körös menti Jánosfalva és környékének tájszólásáról megállapítja, hogy „a küküllőmegyei, lozsádi, csekelakai és a marosszéki nyelvjárás délkeleti ágához hasonlít leginkább, így mintegy megerősíti az összehasonlítás a lakosságnak azt a legendaszerű hagyományát, hogy ők a nagy hegyen túlról, a székely őshazából kerültek a kanyargós Körös szűk völgyéig." (A jánosfalvi nyelvjárás. NyF. 29. sz. Bp., 1906. 40.) A különböző nyelvjárási