Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - IV. Átmeneti jellegű nyelvjárások a Jászság vidékén, valamint a Tisza középső folyása mentén és egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget
rét nyelvi tények húzódnak meg; milyen hangtani helyzet(ek)ben fordul elő viszonylag nagyobb mértékben labiális ö-zés, illetőleg ö-vel szemben illabiális é'-zés. A labiális ö-zés példáinak elemzése azt mutatja, hogy ö-ző szóalakokat általában vagy olyan esetekben találunk, amikor a köznyelvben e-vel és ö-vel hangzó változatok egyaránt használatosak (pl. a 178. térképlapon: J-ll, J-16, J-17, M-13, M-14, M-15 és M-16: járomszög; J-14 és J-19: járomszög; a 244. atlaszlapon: J-ll, J-19: söprű, seprű; J-12: söprő; J-14, J-18: söprű; J-16: söprő, <söprű>, <seprű>; J-20: seprű, <söprű>; J-24: söprű, <söprü>; M-14: söprő, seprő, söprű; stb.), vagy pedig — az előző típushoz képest valamivel gyakrabban — / előtti asszociatív ö-zés jelentkezik (pl. a 391. térképlapon: J-14: ebédöl, <ebédő>, ebédéi; J-18, J-19, J-24: ebédöl; J-20: ebédöl, ebédéi; a 888. atlaszlapon: J-14, J-19, J-20: mékkérésztöli; J-18, J-24: mékkörösztöli; stb.). A nagyon gyengén vagy egyáltalán nem ö-ző, tehát erősen illabiális é-ző kutatópontok anyagának vizsgálatából az derül ki, hogy ezekben illabiális é-s megoldás található az olyan esetekben, amikor a köznyelvben ugyanannak a lexémának az e-ző és ö-ző változata egyaránt használható, sőt némely morfémához kötötten arra is van példa — még a kissé ö-ző nyelvjárásokban is —, hogy a köznyelvi és más nyelvjárásokbeli ö hang helyett é-ző szóalak járatos (pl. a 765. térképlapon: J-ll: mégé, < mögé>; J-12, J-14, J-16, J-18, J-19, J-20, J-24, M-14: mégé; J-17, M-16, M-18: mégé; M-l, M-13, M-17: mégéi; M-15: mégé; M-20: mégé', mégé; P-ll: mégé'; P-13: megéi; stb.). Itt említem meg, hogy az illabiális é'-zéshez soroltam az e-zés adatait is, hiszen ezek is a labiális ö-vel állnak szemben. Az e-ző szóalakokban ugyanis — mint DEME LÁSZLÓ írja — az e „keresztülment vagy keresztülmehetett az illabiális é'-zés fokán, ha azóta nyíltabbá vált... is" (NyatlFunk. 127). Az illabiális e-zés — mint a fenti példák is jelzik — elsősorban Balmazújváros és Hajdúszovát nyelvjárására jellemző. b) A többi labiális-illabiális megfelelésre általában egy-két példa akad a nagyatlasz anyagában. Különösen jelentéktelen a labiális ü előfordulása az i helyén, hiszen erre csak a 944. térképlapon találunk példákat, mégpedig olyanokat, amelyek többnyire kihaló vagy ritka változatként élnek: J-ll, M-14; idő, (üdő); M-l: idöü, üdüö; M-13: üdő ü , idő ü ; M-15: idöü, idő ü , időn, < \dő ü >, <üdő">; M-16: idő ü , (üdő ü ). Ez érthető is, hiszen a vizsgált kutatópontok nyelvjárása általában illabiális jellegű. Hasonlóképpen szórványosan, de azért valamivel gyakrabban fordul elő illabiális z-zés és z'-zés az ű, illetőleg az ü helyén. Az ide tartozó adatokat összesítve kutatópontonként a következő számértékeket kaptam: Tarnabod: 6, Erk: 5, Tóalmás: 6, Jászjákóhalma: 5, Jászladány: 3, Gomba: 4, Tápiószentmárton: 6, Tápiógyörgye: 5, Cegléd: 2, Tiszabábolna: 6, Tiszacsege: 4, Pély: 5,
