Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

A kutatás hazai előzményei - 2. A nyelvjárasszigetek kutatásának áttekintése a kezdetektől napjainkig

tekintetben alig fejlődött, ami e tudományszak egészét tekintve csak úgy értelmezhető, hogy a századfordulótól kezdődően fokozatosan elmaradt az európai színvonaltól." (MMNyjR. 8.) Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a századforduló táján, ha a német dialektológiához képest kicsit késve is, a nyelvjárásszigetekkel való foglalkozás Magyarországon ne vette volna kezdetét. BALASSA JÓZSEF, akinek nevéhez a múlt század végén a magyar nyelvjárások legjobb osztályozása fűződik, nyelvünknek nyelvjárásokra való felosztásában a legfontosabb és legtermészetesebb alapnak a földrajzi elhelyezkedést tekintette. Fejtegetése szerint az egymás mellett lakók rendszerint egyformán is beszélnek, s ezt a szabályosságot leginkább a lakosságnak valamilyen okból más vidékre költözése zavarja meg, ugyanis az eredeti tájszólás az új környezetben is megőrződik, s ilyen módon a környéktől eltérő nyelvjárasszigetek jönnek létre. BALASSA ezt a következőképpen taglalta: A „vándorlások nagyon megváltoztatják a nyelvjárások földrajzi helyzetét; a más vidékre került lakosság, ha csak egy községben lakik is, megőrzi eredeti nyelvjárását, amely különbözik a körülötte lakókétól, s így az egyes területeken belül nyelvjárási szigetek keletkeznek. Azonban elkerülhetetlen az is, hogy az így elszakadt lakosság nyelve idővel meg ne változzék s ne alkalmazkodjék némi tekintetben az őt minden oldalról körülvevő nyelvjáráshoz. Tehát az ilyen sziget külön nyelvjárássá válik nemcsak a körülötte lakók nyelvéhez, hanem az ő anyanyelvjárásához képest is. Az ily módon keletkezett kisebb-nagyobb nyelvjárási szigetek megváltoztatják a nyelvjárások földrajzi helyzetének szabályosságát." (A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. Bp., 1891. 16.) Alig néhány évvel BALASSA monográfiájának megjelenése után PÁPAY JÓZSEF a Komárom megyei Kocs községről megállapította, hogy nyelvjárássziget, s mivel a falu történetére vonatkozó adatokat nem talált, BALASSA munkáját is felhasználva, már nyelvi-nyelvjárási alapon vonta le azon következtetését, hogy „Majdnem teljesen kétségtelen, hogy e helység lakosságának túlnyomó része a Kiskunságról telepedett ide." (Nyr. 25:210.) Hogy PÁPAY JÓZSEF jó nyomon járt, azt a későbbi kutatások sem cáfolták meg, sőt inkább megerősítették. FÉL EDIT néprajzi monográfiájában a következő megjegyzést találjuk Kocs településtörténetéről: „Igen sok jel mutat arra, hogy a népesség egy része a Kiskunságból származott volna be." (Kocs 1936-ban. Bp., 1941. 32.) BALASSA JÓZSEF „A magyar nyelvjárások keletkezése" c. tanulmányában (Ethnographia. IX, 185-196; 282-293; 341-348) részletesen foglalkozott nyelvjárásaink kialakulásával, nagy teret szentelve a török hódoltság utáni állapotok és a XVII. század vége után létrejött telepítések bemutatásának. Nagyon sok helységről mutatta ki, hogy honnan települt (idegen ajkú vagy más