Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - III. Tisza menti (palócos-jászos) nyelvjárasszigetek

A fenti táblázat adataiból — figyelembe véve azt a körülményt, hogy a 2. számú kérdőív anyagát 11 kutatóponton nem kérdezték ki — azt állapíthatjuk meg, hogy az / és a j kiesésében nincs területileg jól megfogható különbség, az r elmaradása viszont a Tisza menti nyelvjárásszigeteken és a Szeged környéki tájszólásokban, valamint Hévízgyörk népnyelvében gyakoribb, mint a palócföldi és jászsági nyelvjárásokban. Az l, r és / kiesésére egyaránt jellemző, hogy a legtöbb esetben pótlónyúlással jár, például a 87. atlaszlapon: J-l, J-2, J-3, J-4, J-6, J-7, J-8, J-10, J-13, J-15, J-22, K-3, K-4, K-8, K-9, K-ll, K-12, K-13: gyümőcs; J-5: gyümő ü cs; J-9: gyümőcs, gyümölcs, gyümölcs; J-23, K-2: gyü­mőcs, <gyümölcs >; az 546. térképlapon: J-2: < nyútóckogyik>; J-5: nyútqpsz­kogyik; J-6: nyűtoszkogyik; J-10, J-13: nyútóckogyik; J-22: nyútóckodik, nyú­toszkodik; J-23, K-3, K-12: nyútóckodik; K-ll: nyútószkodik; a751. atlaszlapon: J-13: akkó, [akkor]; J-22: akkó, < akkor>; J-23: akkó, akkor; K-2: akkor, <akkó>; K-3: ákkö, akkö; K-4: akkor, (akkó); K-8, K-9, KII, K-12, K-13: akkó; stb. f) A hasonulásos jelenségek közül a meg igekötő g-jének a viselkedése eléggé tarka képet mutat, hiszen a palóc nyelvjárásterület kutatópontjain sem minde­nütt hasonul a g az utána következő mássalhangzóhoz, ugyanakkor Kiskundo­rozsma nyelvjárásában is van rá egy-két — többnyire kihaló változatként föltüntetett — adat, például a 421. térképlapon: J-2: méddohosogyik; J-5: méddohosogyik, mégdohosod'ik, mégdohosodik; K-ll: mégdohosodik, (méd­dohosodik); a 863. atlaszlapon: J-l, J-8: ménnézzük, mégnézzük; J-2, J-7: ménnézzük; J-6: ménnézzük, <mégnézzük>; J-9: ménnézük, ménnézzük; J-15, K-ll: mégnézzük, (ménnézzük); stb. A meg igekötő g hangjának hasonulása a következő kutatópontokon fordul elő: Becske: 7, Mátraszőlős: 12, Gyöngyöspa­ta: 1, Hort: 1, Bodony: 9, Abasár: 7, Bátor: 10, Verpelét: 14, Jászfény szaru: 2 és Kiskundorozsma: 3. Föltűnő, hogy Ecseg, Erdőtarcsa és Hévízgyörk — egyéb­ként palócos jellegű — nyelvjárásában egyetlen adat sincs erre a jelenségre, e három község vonalától keletre és északkeletre viszont virulens sajátságnak látszik. Érdekes, hogy Kiskundorozsma tájszólásában is akad még rá példa. A -val, -vei rag v-jének hasonulása — Abasár kivételével — a palóc kutatópontokon általában nem következik be, másutt viszont mindenütt haso­nul, például az 1044. térképlapon: J-l, J-2: kézvei; J-3, J-7: kézvei, [kézzel]; J-4, J-10: kézvei, kézzel; J-5: kézvei, kézvei; stb. A Tisza menti palócos-jászos nyelvjárasszigetek tehát ezt az egykor minden bizonnyal megvolt sajátságukat nem őrizték meg. A hangkapcsolatok közül a szóbelseji rl mindegyik kutatóponton hosszú //-ben realizálódik, például a 287. atlaszlapon: J-l, J-2, J-3, J-4, J-6, J-9, J-13, J-15, J-22: salló; J-5: salló"; J-7, J-10, J-23, K-8, K-9, K-12, K-13: salló; J-8: sálló,

Next

/
Oldalképek
Tartalom