Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
A kutatás hazai előzményei - 1. A vizsgálat lehetőségei és előfeltételei
De ha ezeket a kövületként megmaradt (eredeti) nyelvjárási jelenségeket összegyűjtjük, akkor összességüknek vallomása alapján kísérletet tehetünk annak kikövetkeztetésére, hogy vajon honnan, melyik vidékről kerülhetett ki a szóban forgó helységet benépesítő lakosság. Ennek — legalább hozzávetőleges — megállapítását tekintem munkám egyik legfontosabb céljának. Egy-egy nyelvjárássziget helyzetű település népnyelvi anyagának elemzése, a szomszédos tájszólásokkal való összevetése természetesen csak bizonyos előfeltételek meglétének figyelembevételével látszik célravezetőnek. Ilyen nagyon fontos előfeltétel pl. az a körülmény, hogy milyen létszámban települt át a lakosság más területre, és ott milyen tömegű (helyi vagy szintén máshonnan odakerült) lakókkal hozott létre új települést. Nagyon fontos továbbá az időtényező is; az tudniillik, hogy mióta él az áttelepült közösség az új lakóhelyén. Hiába került több mint negyven éve pl. a bukovinai székelység új nyelvjárási környezetbe (Baranya és Tolna megye községeibe), eredeti csíki tájszólásának sok-sok vonását szinte napjainkig megőrizte, mégpedig természetesen elsősorban az idősebb nemzedék. Bármennyire nagy változások mentek is végbe a magyar nyelvjárások életében az utóbbi évtizedekben, negyven-ötven esztendő mégis kevés ahhoz, hogy az eredeti tájszólás színei teljesen megfakuljanak, hiszen az áttelepült bukovinaiak számára a szenvedéssel, küzdelemmel teli közös múlt összetartó ereje — a közösség szokásaihoz, hagyományaihoz való ragaszkodás mellett — az anyanyelvjárás megőrzésében is megnyilvánult. De így van ez kisebb nyelvi közösségek esetében is: egy-két emberöltő még ma is kevés ahhoz, hogy a kibocsátó nyelvjárás vonásai elhalványuljanak vagy teljesen megszűnjenek. Ehhez, ha az eredeti tájszólást nagy lélekszámú lakosság beszéli, még egy-két évszázad is kevésnek bizonyulhat. Az időtényező szerepét az összehasonlító nyelvjárástani vizsgálatokban — főképpen a nyelvjárasszigetek nyelvi anyagának nyelvtörténeti szempontú hasznosításában — BENKŐ LORÁND a következőképpen fejtette ki: „Hogy a települések, nyelvjárási szigetek mai anyagát nyelvtörténetileg hasznosíthassuk, annak bizonyos előfeltételei vannak. íme közülük néhány: A kitelepült részleg „anyanyelvjárás"-ból való kiszakadásának, vagyis a település megtörténtének nem szabad sok-sok évszázaddal ezelőttinek (pl. középkorinak vagy éppen Árpád-korinak) lennie, mert ez esetben nemcsak az akkori és az azóta végbement település- és népiségtörténeti mozzanatok nemigen tisztázhatók, hanem a nagy időbeli távlatok miatt a nyelvi fejlődés visszafelé pergetett részletei nem bogozhatok ki. Másrészről az aránylag új, csupán néhány évtizedes települések nyelvi vizsgálatából sem profitálhatunk eleget, mert itt meg a nyelvi fejlődésnek a szükséges távlatai nincsenek meg, a jelenségek változása nem ment végbe vagy nem érzékelhető kellően." (MNy. LVII, 403.) „A legújabb
