Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

következők: herőce 'forgácsfánk', irongál 'csúszkál', katalinabogár 'katicabogár', lipe 'lepke',páka 'kákabuzogány' éspampuska 'fánk'. Megjegyzem, hogy a herőce mellett a csőrege lexémaváltozat is használatos. Ugyancsak palócos-jászos etnikumra vall — DIÓSZEGI VILMOS kutatásai szerint (vö. Népi kultúra — népi társadalom. Bp., 1968.1,229) — abumbus, kunkus melletti lexémaváltozatként még fölbukkanó markoláb gyermekijesztő is. — NÉVY GYULÁnak a múlt század végén Kiskunmajsáról közölt, rövid szóközleményében előforduló étt 'evett', letinkább 'leginkább' és vette 'vetette' adatai (Nyr. 8: 470) szintén palócos sajátságok. A kiskunhalasi gyűjtésem tapasztalatai megerősítették azt a nagyatlasz adataiból leszűrt megállapításomat, hogy Kiskunhalas népnyelve három nyelvjárástípusból ötvöződött sajátos tájszólássá. A kiskunhalasi népnyelvet elsősorban tehát dél-somogyi, észak-baranyai és kiskunsági nyelvjárási sajátságok jellemzik, ezenkívül halvány nyomokban palócos-jászos vonások is föltűnnek benne. Amíg azonban a nagyatlaszban egyetlen palócos jellegű hang- és alaktani jelenséget sem találtam, csupán egy-két palócos-jászos tájszót, addig a helyszíni gyűjtéskor néhány újabb, szintén palócos-jászos nyelvjárási adat is előkerült. Ilyen maradványnak tekintem a főnévi igenévképző -nyi megoldását, amelyre három adatközlőtől is elhangzott — a vele folytatott magnetofonos beszélgetésben — egy-egy példa (foglalkoznyi, gyünnyi és kerítenyí). Megjegyzem azonban, hogy mindhárom adatközlőm (Löki Nagy Károlyné, Mráz Kálmánná és Váczi Gábor) minden más esetben a -ni hangalakú formát használta a fölvételeken és a kérdőíves adatok kikérdezése során is. Szerintük régi öregektől lehetett hallani — ritkán ugyan — a -nyi változatot is. Ugyancsak palócos nyomnak vélem a 'kis szőlőfürt' jelentésű csömbők tájszót is, amely lexémaváltozatként él a böndzső, böndzsőke, bönge, csilling és az egrös mellett. Palóc tájszó továbbá a kurcina 'sózott szalonna lesütve' értelemben és palócos-jászos eredetű lehet a 'gyufa' jelentésű masina tájszó is. Igaz, hogy a helyszíni gyűjtés felszínre hozott egy-két palócos sajátságot, ezek azonban alapvetően nem változtatnak azon a képen, amely a nagyatlasz adataiból már kirajzolódott, s amelyet — mint részletesebben kifejtettem — a történeti források is egyértelműen támogatnak, vagyis azt, hogy Kiskunhalas népnyelve lényegében a dél-somogyi, észak-baranyai és a kiskunsági nyelvjárástípus jellegzetességeinek keveréke, amelyet halványan egy-két palócos-jászos vonás is színez. A Dávodon végzett gyűjtésem eredménye alapjában véve ugyanazokat a nyelvjárási jelenségeket mutatja, amelyek a nagyatlaszból is kimutathatók, vagyis például kismértékű zárt z'-zést (pl. gyíkiny, széttík, szíj jel; stb.), viszonylag gyakori apalatális /-ezést (pl. fölgerebléz, helétt, méllebb; stb.), a tőrré 'törve' típusú határozói igeneves alakokat (pl. szüntette, tisztítta, vérre; stb.).