Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

A kutatópont A zöngétlenek A félzöngések megnevezése száma száma Makád 3 51 Bugyi 2 20 Gyón 0 2 Kunszentmiklós 0 23 Dunavecse 1 26 Dunapataj 1 8 Gerjen 1 62 Úszód 0 6 Fájsz 1 36 Szeremle 1 11 Érsekcsanád 1 26 Kölked 3 74 Dávod 1 59 Nagykőrös 1 22 Izsák 1 17 Soltvadkert 0 12 Kiskunhalas 1 43 Kiskunmajsa 0 32 Mélykút 1 17 A táblázat adatai azt jelzik, hogy a szóvégi zöngétlenülés a Duna menti nyelvjárásokban — Dunapataj, Úszód és Szeremle kivételével — általában gyakoribb, mint a keletebbre eső tájszólásokban. Kiskunhalas népnyelvében viszont szintén gyakori ez a sajátság. Föltűnő, hogy Madaras anyagában egyetlenegy példa sincs erre a jelenségre. Az egyes mássalhangzók gyakoriságában kisebb-nagyobb eltérések tapasztalhatók. Ezeknek bemutatását a különféle mássalhangzó-jelenségek szerint végeztem el. a) A vizsgált kutatópontok anyagában — némiképpen az ny-ezés kivételével — szórványos jelenségként fordul elő a t és d palatalizációja, például a 224. térképlapon: K-7: tükör, (tyűkör), < tükör >; az 518. atlaszlapon: E-17: térgy, [térd]; E-18, J-21, J-9: térgy; F-6, F-23: térgy, térD; G-13, K-10: térGy; K-l, K-6: térGy, <térD >; az 573. térképlapon: E-17: gerebe, gerebeny, gerebeny; E-18: gerebe, gerebeny, <gerebén>; F-3, F-10, F-22, K-6: gerebeny, gereben; F-6, G-12: gerebe, gerebeny, gereben; F-23: gerebeny, <gereben>; G-13, K-10: gerebeny; J-21: gerebö, gereböny; K-l: gerebeny; stb. Az /y-ezésre viszont egyetlenegy példát sem találunk.