Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

A kutatópont megnevezése ú:u ű: ü /': i u: ú ü:ű i: í Az /, r, j hosszúak hatására félhosszúak Makád 10 2 0 1 0 0 17 70 Bugyi 4 2 0 1 0 0 2 12 Gyón 5 1 0 0 0 0 1 1 Kunszentmiklós 3 1 0 0 0 0 1 21 Dunavecse 9 3 0 1 0 0 4 51 Dunapataj 10 0 1 2 1 4 13 72 Gerjen 30 11 3 0 0 2 3 17 Úszód 4 1 1 0 0 0 4 24 Fájsz 7 1 3 1 0 0 3 16 Szeremle 13 2 2 0 5 5 4 19 Érsekcsanád 10 2 2 1 2 4 9 27 Madaras 8 1 0 1 0 0 0 2 Kölked 18 4 3 2 1 4 2 9 Dávod 10 3 1 1 0 4 1 8 Nagykőrös 5 2 1 2 1 2 7 78 Izsák 5 0 0 2 4 4 5 46 Soltvadkert 3 0 0 1 0 0 0 3 Kiskunhalas 8 0 0 2 0 5 3 27 Kiskunmajsa 3 0 0 1 0 0 2 16 Mélykút 8 2 0 1 1 4 7 12 A köznyelvi ú, ű és / helyén előforduló rövid u, ü és i gyakoriságát, illetőleg a köznyelvben rövid u, ü és i magánhangzókkal szemben jelentkező hosszú ú-s, IÍ-S és z-s megoldást együttesen vizsgálva, azt állapíthatjuk meg, hogy csekély mértékű különbséget tapasztalunk a köznyelvi normákhoz viszonyítva. Ez utóbbi elsősorban Bugyi, Gyón, Kunszentmiklós, Kiskunmajsa, Soltvadkert és Úszód tájnyelvében figyelhető meg, és bizonyos fokú ingadozással Izsák és Nagykőrös népnyelvében is tapasztalható, ezeken kívül azonban a köznyelvhez való nagyfokú hasonlóság — a nyúlás hiányát tekintve legalábbis — Makád, Dunavecse, Fájsz, Gerjen és Madaras nyelvjárására is jellemző. Szembetűnő viszont a fölső nyelvállású rövid magánhangzók kedvelése Gerjen tájnyelvében, ezenkívül az u, ü és i gyakorisága — valamivel kisebb mértékben — Makád, Dunavecse, Dávod, Dunapataj, Érsekcsanád, Fájsz, Kiskunhalas, Kölked, Madaras, Mélykút és Szeremle népnyelvében is tapasztalható, pl. a 189. térképlapon: E-17: zsupp, zsup, zsúp; E-19, F-3, F-6, F-10, F-ll, F-12, F-22, F-23, F-24, G-13, K-6, K-10: zsupp; G-12: zsupp, <zsup>; a 691.