Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

Apponyi szerepe a delegációban nem volt agresszív, inkább elégikus (lemondó) hangokat zengetett és úgy beszélt, mint akinek csomagjai már készen állanak egy tengerentúli utazásra. (Apponyi ugyanis Amerikába készül felolvasó körútra, február végével akar kiindulni, k.belül abban az időtájban, amidőn itt a véderő reformja már az aktuális vitatkozás stádiumába fog lépni.) Feltűnő volt a delegációban az a kíméletes hang, amellyel Mezőssy Tiszával foglalkozott és vice versa.

59 Lehet, hogy bizonyos felekezeti szimpátiák is közbejátszottak, lehet, hogy agrár-konzervatív érdekek, de feltűnő volt a különbség Apponyi „elégikus" lemondása és Mezőssy alig elrejtett stréberkedő reménykedése között, mellyel ez utóbbi mintegy keresni látszik a kiutat, amely a megfeneklés impasseából

60 a kormányzat posszibilis berkei közé ismét szép csendesen visszavezetné, természetesen az érdektelenség és az önzetlenség kellő kidomborításával. (Emlékezzünk csak vissza arra a fulmináns

61 és Öntudatos cikkre, melyben az intranzigens

62 48-as Mezőssy a koalíciós kormány hatalomra jutásakor a „telivér" 48-asok őrszem szolgálatát

63 minden mellék érdektől menten, mintegy kierőszakolta, és bizonyára csak a véletlen műve volt, hogy néhány nap múlva őt is berendelték ilyen őrszem szolgálatra — egy államtitkárság kellemetlen feladataival egybekötötten. Ezt a kis epizódot emlékezetünkben tartva valószínűnek fogjuk tartani, hogy immár az „okos" Mezőssy ismét felülkerekedett az „elkeseredett" MezŐssyn. Márpedig, hogy az „okos" Mezőssy célhoz is tud jutni, azt ezelőtt 4 évvel is láttuk.) Eközben az agrár urak is erősen mozognak. A nép atyja és a mágnások barátja, Darányi ugyancsak feudális és -konzervatív színezetű kirohanásokat intéz a „misera plebs contribuens"

64 ellen, amiért nem tapsolt annak a lehetőségnek, hogy tisztelt barrrátom grróf Desseffy, grrróf Károlyi, őrgrróf Pallavicini — egyszóval mindazok, akik az Ősi Darrányi családdal rrokonságban állanak, nagy nyerreséggel adhatják el címeres hízómarháikat és hogy ezzel a nagy nemzeti vívmánnyal szemben a maga nyomorult háztartásának sérelmi politikáját űzi és még azon panaszkodik, hogy a drága húsból neki vajmi kevés jut. Hát ezen a nép atyja nagyon könnyen segít, lévén a húsfogyasztás az egyéni elhatározástól függő', „aki nem bír húst venni — az egyszerűen ne egyék húst", de a szegény gazdát nem szabad az őt megillető szerencsés konjunktúra „teljes" kihasználásában meggátolni. így gondolkozik ma — Darrányi papa után — minden tisztességes agrárius. De éppen mert így gondolkozik, egy okkal több, hogy ne legyek agrárius, amint azt a megye legutóbbi közigazg. bizotts. ülésén kifejezésre is hoztam, amidőn indítványt tettem, hogy a megye foglaljon állást az agrárizmus társadalmi (osztály) szűkkeblűsége ellen és bár a termelés érdekeit is szem előtt tartva, ne zárkózzék el a fogyasztó nagyon is érezhető bajainak felismerésétől és ezzel kapcsolatban a szükséges áldozat kötelességétől (nem csak készségétől) sem. A bizottság ezen indítványomat elfogadta. * A képviselőház november 16-án kezdte meg érdemleges munkáját a delegációnális ülések befejeztével. Váratlanul mindjárt támadt egy kis nehézség is, mégpedig egy egyébként pártkülönbség nélkül szimpátiával fogadott törvény-