Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
fogja ragadni, hogy támadásait és panaszait a kormány ellen nagy részletességgel feltárja. Ezen célra az indemnitás épp oly alkalmas, mint a felirat. Viszont hiszem, hogy tekintettel az évszakra, egy hosszabb felirati vita jóformán ki fogja elégíteni a panaszkodni vágyó ellenzéket, s ezáltal az indemnitás tárgyalása nem fog annak idején hosszabb időt igénybe venni. [...] A július 8-án 33 megindult felirati vita mindenképpen híján van a nevezetesebb eseményeknek. Ehhez járul még az alkalmatlan és kényelmetlen idó'pont, amidőn a ház nagy többsége távol szeretne lenni és amidőn az érdeklődés fő témáját az képezi: meddig tartanak a tárgyalások és mikor kezdődik a szünet? (Kissé furcsa gondolatmenet egy oly háztól, mely csak két heze kezdte meg működését. ) Ezzel az unott és közömbös hangulattal szemben még egy nagy tehetségek felett rendelkező ellenzék is csak nehezen tudna megküzdeni, hát még egy olyan, melyben egy Justh, egy Batthyány, egy Holló az elsőrangú csillag. A Kossuth-párt feltűnően passzívan viselkedik, Apponyi egy rövid beszéd kíséretében terjesztette elo szép felirati javaslatát. Azóta a párt nem vesz részt a vitában és követi ebben a vezéreinek nézeteit, akik egy hosszú felirati vitát a jelen körülmények között meddőnek és frivolnak tartanak, különösen akkor, amidőn az ún. állami szükségletek (indemnitás, újonc) fo fontosságú kérdésnek látszik. Tudvalevőleg Apponyi és Kossuth amellett voltak, hogy mindenekelőtt ezek a szükségletek tárgyaltassanak, ámde Justh a felirat elsőbbsége mellett nyilatkozott és ezért a kormány nem akart az általánosabb gyakorlattól eltérni. A többség feliratát Láng Lajos készítette. Ügyes formában a trónbeszéd nyomdokain haladt és bár ahhoz képest a felirat sem mond valami sokat, mindazonáltal nagyon elfogadható mű, ha az ember nem „ellenzéki" szempontból bírálgatja. A katonai kérdések terén nyomatékosan hangoztatja a kilences bizottság elaborátumának immár szükséges végrehajtását, úgy a bankkérdésben is határozottan állást foglal a készfizetések felvétele mellett, egyben nyomatékosan kidomborítja a nemzetnek az önálló bank felállításához való jogát. A választói jog reformja kérdésében a reform demokratikus volta mellett kiemeli és hangsúlyozza a nemzeti érdekek és az intelligencia befolyásának szükségszerű védelmét is. Apponyi felirata nagyon hasonlít a régi Nemzeti Párt felirataihoz, főleg gyakorlati részben, mert hisz elvi ideáljaiban Apponyi immár „vérbeli függetlenséginek" vallja magát és mint ilyen természetesen az önálló hadsereg elvi álláspontján áll anélkül, hogy elzárkóznék a közös hadsereg fenntartásától, persze nemzeti vívmányok kapcsán. A választói jog kérdésében jóformán ugyanazt mondja, mint a többség felirata. Közjogi részeiben leszólja a lemondás, a megalkuvás politikáját, feledve, hogy végeredményében senki semi alkuszik olyan nagyot, senki sem mond le oly eklatánsán, mint azok az „elv 48-asok", akik ideáljaik gyakorlati megvalósíthatatlanságát (ez idő szerint) hirdetik és így elveik szempontjából mindenről lemondanak, aminek gyakorlati értéke van, csak egyről nem: a 48-asság népszerűséggel egybekapcsolt „kortes glóriájáról." Justhék feliratát Batthyány terjesztette elő zagyva és kusza beszéd kíséretében.
