Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
nem akart oly politikát követni, melynek célja lett volna a Khuen-féle kormányalakításnak a tényleges megnehezítése, ellenkezőleg: épp Andrássy volt az, aki ebben az irányban pártját — párthatározatilag megkötve — a bemutatkozó Khuen-kabinetet a házban tekintélyével védelmezte és ezzel a kormány konszolidációját a leginkább előmozdította. Három héttel később azután abban fáradozott, hogy a már „megerősödő" Khuent önkéntes lemondásra bírja, hogy azután „Istvánnal" együtt ő vezethesse a politikát a 67-es recept szerint. Andrássy kísérlete nem sikerült, a király nem fogadta el Khuen lemondását és következett ezután a kudarcokkal terhelt Alkotmánypárt feloszlatása. A párt egy része bement a munkapártba, másik „születésére nézve előkelőbb" része azonban kimaradt Ducival a „dungó 20 sarokban". Összes reményeit e perctől abba helyezve, hogy majd csak megbomlik az a párt, amelynek szükségességét Andrássy hangoztatja (kassai levél, nagymihályi beszéd), mi több: e remény megvalósulását az intrika eszközeivel is siettetné. Kapóra jött e csoport szócsövének, a „Magyar Hírlapnak", Lukács körmöcbányai beszéde. 21 Jobb és tisztább ügyhöz méltóbb buzgalommal kongatta a halálharangot a mai „munkapárt" felett (melyből ők kintrekedtek) és lelkesen harangozott az elé a jövő munkapárt elé, amely Jancsinak (János bácsinak), Lászlónak, Gézának, Lencinek, Gyurinak stb. kedves otthonul és hajlékul szolgálhatna. 22 Az intrika azonban nem sült el, és megint Tisza volt az, aki „volt barátainak" felkínálkozására egy kosárral válaszolt. Hajdúböszörményben tartott beszédében nagyon helyesen rámutatott, hogy Lukács Körmöcbányán semmi olyasmit nem mondott, ami ellenkeznék az ő felfogásával. Utalt több beszédére, melyben ugyanazt mondotta, amit Lukács, így tehát Lukács beszédében valami „reményteljes újdonságot" csak az láthat, akinek érdekében áll a „mentőharanghoz" való kapaszkodás (Batthyány, Nagy stb.), vagy a zavarosban való halászás. Sajnálom, hogy ez utóbbit olyan kiváló férfiú „párthíveire" érthette, mint amilyen gróf Andrássy Gyula. A mai választások 23 eredménye elé méltón kíváncsian nézhetünk. Jóslásokba bocsátkozni felette nehéz, valószínűnek tartom a Kormány győzelmét, habár nem nagy arányút és remélem a Justh-párt alapos vereségét, mert ennek híján lehetetlen rendet, nyugalmat és munkát várni. Maga a nagy vezér ma Makón vívja csatáját egy oportunus politikussal, Rényi Józseffel szemben. A csata kimenetele hiszem, hogy Justhra lesz kedvező, ámbátor ha szabad hinni a híreknek, a Rényi-párt sem áll rosszul, illetve a „nemzet vezére" sem áll oly erősen, mint azt ők elhitetni szeretnék. (Ordítással, záptojással, sörösüvegek és kövek nyomatékos argumentumával.) A választások első napi eredménye a munkapártra nem várt, rendkívül kedvező eredménnyel végződött. A 336 kerületből a munkapárt 214-ben győzött, míg a 16 pótválasztásból 12 kerület olyan, amelyben a munkapárt jelöltje esik a szűkebb választás alá. Ha tekintetbe vesszük, hogy a választás előtt magában a munkapártban sem számítottak 220-nál több mandátumra, úgy az első napi eredmény nemcsak fényesnek, de minden várakozást felülmúlónak nevezhető. A kocka most visszafordult és amint 1905. januárjában a 67-es pártok elbukni látszottak, úgy ma ez a függetlenségi pártokra nézve mondható el. A tegnapi nap legfőbb eredménye az, hogy mindössze 29 kerületben győztek a
