Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

tudja, hogy lépre csalható. Annak a kabinetnek a pénzügyminiszterét kész örömmel fogadják el alkutársnak, mely kabinetet tettleg a legdurvábban inzultáltak, mely kabinetet Justh úr az ó' „kurta eszével" darabontnak, törvénytelennek és alkotmányellenesnek nevez, mert ha 1905-ben így tanulta ezt meg Justh úr, márpedig a különbséget (alkotmányjogi szempontból) 1905 és 1910 közt Justh úr már azért sem ismeri, mert ez egyrészt bizonyos tudást és másrészt bizonyos mérvű gondolkozást tételezne föl, — márpedig e kettó're a „sokat utazott" vezér egyaránt képtelen. Egyébként nemcsak a Justh párt egyik szárnya kívánta Lukács körmöcbányai beszédét kiaknázni, hanem egyik-másik politikai csoport is (pártról a pártonkívülieknél nem szólhatok), amely mai „önteremtett" helyzetében fene kényelmetlenül érzi magát és ezért összes reményeit a kicsinyes személyeskedés (kultusz és gyűlölködés) és „áttetsző" intrika kétes értékű sikereibe helyezi. Az ú.n. Andrássy csoport, amely jórészt vezérének inoportunus taktikája folytán kirekedt az aktív politika mezejéről, amely bár „ordítja az A-t, a B-t" mégis kimondani restelli, amely bár fanatikus híve a 67-nek és ellenfele a 48-nak, mégis a 67 konszolidációjára megalakult törekvést mai alakjában, egyéni indokokból nyíltan és konzekvensen támogatni nem akarja, mert „szabad óráiban" nagyúri mivoltához méltó játéknak az intrikát ismeri, mellyel konkolyt akar hinteni az alig-alig csírázó vetésbe, hogy ezután a felidézett kavarodás leple alatt elvégezhesse azt, amit tenni — egyéni indokokból — 1910. febr. 17-én tenni elmulasztott, t.i. a bevonulást a 67-es kormánypártba. Célja elérésére a t. csoport Tisza személyét választotta ki, akinek legnagyobb hódolói ma éppen azok táborában találhatók, akik annak idején éppen Tisza miniszterelnöksége alatt a Tiszák hatalmát képező párt megbuktatására sikerrel törekedtek. Ma Hadik Jancsi, Thoroczkay, Markovits pere et fils

17 stb. nem esküsznek magasabbra „Istvánnál", holott még két évvel ezelőtt is nagy pályafutásuk legnagyobb tényeként azt a hadjáratot emlegették, amellyel saját pártjukat — a régi Szabadelvű Pártot — felrobbantották. Akkor Tisza bukásától várták „Duci"

18 emelkedését, ma „tempóra mutantur"

19 „István" sikereitől remélik megrongált tekintélyük restaurálását. Tisza és Lukács között tudvalevően január elején nyílt összetűzés támadt, amely ezután meghiúsította a Lukács-féle „átmeneti kombinációt". Az Andrássy-féle csoport most azon fáradozik, hogy Lukács és Tisza között meghasonlást szítson, a munkapárt soraiban bomlást, a mai kormány válságát idézze fel, hogy az ekként felidézett zavarban az Istvánnal egyesült Duci valamiképp mint a nemzeti politika „megmentője" szerepelhessen. Hát ha ez „nagyszabású és méltó politika", amely jogosulttá teszi az etikailag finnyás Andrássy-csoportnak különválását — úgy bevallom, hogy erre a politikára semmiféle fogékonyságom. Nap nap után örvendek, hogy ebből a „személyes célokat szolgáló csoportosulásból" ideje korán és céltudatosan kivontam magamat. Elhatározásomat leginkább az érlelte meg, amidőn február elején azt hallottam Andrássytól, hogy egy kormányt, amelynek elnöke Khuen és vezető tagja Lukács, lehetetlen pártjának támogatni, ha azonban Khuen átadja helyét „Istvánnak", úgy minden jól van és akkor az Alkotmánypárt is örömmel csatlakozik. Néhány héttel előbb, január közepén, épp Andrássy volt az, aki