Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

azt a radikális függetlenségi programot, melyre most újból felesküdött. Ő kizárólag egy pontra, illetve két pontra koncentrálta egész figyelmét: 1. a hatalom tényleges birtoklása, 2. az önálló bankra, helyesebben az önálló bankot egyenlőre pótló hangzatos formulára. Az első pont hajótörést szenvedett a második miatt, azért, mert Őfelsége nem volt hajlandó a nemzet megtévesztésével egy olyan ígéretet tenni, amelynek egyetlen célja csak az lett volna, hogy Justh Gyuláék is elhitessék önmagukkal és a nemzettel, hogy lám mégiscsak győztünk a bankkérdésben. Justh akkor, amidőn ezt a kormányzati programot felállította, mindig abból indult ki, hogy egyszerre nem lehet mindent elérni — így ha elérik azt, hogy ők az elvhű kuruczok álarcában elfoglalhatják a hatalmat — úgy a függetlenségi eszmének jó hosszú időre már elég lett téve. A fejlődés majd jön; hogy ne legyen valami túlságos vehemens, arról majd gondoskodnak ők. így aztán a vállalkozás nem sikerült, Justh mindinkább radikális programot kezdett hirdetni, nemcsak a közjog, de a társadalmi politika terén is. Szószólójává lett az általános, egyenlő és titkos választói jognak, és ezt meggyőződésétől elválaszthatatlannak hirdette, holott biztosan tudom, hogy elfogadta volna, illetve el is fogadta Andrássy pluralitásos javaslatát, ha ennek fejében Andrássy a bankkérdésben hozzá közeledett volna. Az igazság kedvéért feljegyzem, hogy Justh sem lelkesült magáért a pluralitásért, nem helyeselte a nyílt szavazás fenntartását sem, de épp úgy mint magam is, elfogadta Andrássy argumentációit és meghajlott az avolúció szükségessége előtt, minek bizonyítéka az is, hogy épp ezen választói törvénynek megvalósítása érdekében ő sürgette leginkább a házszabályok időleges reformját. Bár Andrássy javaslata csak 1908 őszén látott a maga egészében napvilágot, holott a házszabályok említett reformja 1908 tavaszára (márc.—ápr.) esett, mindazonáltal a beavatottak — akikhez a ház elnöke, Justh is tartozott — már 1907 évvégén is tudták, hogy Andrássy javaslata nem lesz általános, egyenlő és titkos, hanem hogy korlátozásokat fog tartalmazni az egyenlőség rovására az értelmi (vezető) osztályok befolyásának a biztosítására. Ezt Justh éppoly jól tudta, mint szerény magam, és ha mégis hajlandó volt a házszabályokat épp a választói javaslat tárgyalása céljából szigorítani — úgy ez semmi esetre sem argumentum amellett, hogy Justh az általános, egyenlő és titkos szavazati jogból kabinet kérdést csinált volna. Mai állásfoglalása csak folyamánya a hatalom birtoklásáért folytatott vad és durva tusájának, mely tusában egy slágert képez a radikális választói jog, aminthogy másik slágerje a nemzetiségekkel való véd- és dacszövetség is. És itt vagyok azon helyzetben, hogy rámutassak arra is, hogy milyen silány taktikus Justh Gyula. Ha ő folytatta volna eszmemenetét, mely szerint a független Magyarországot nem lehet egyszerre kivívni, hanem előbb meg kell alapozni, és ha idejekorán szakítva az amúgy is már elavult 1911. január 1. bankdátummal, az alapozás lényegével az általános, egyenlő és titkos választói jogot jelölte volna meg, amelyet mindenekelőtt mint radikális független posztulátumot kell megvalósítani, — úgy az egész választási küzdelem lényeges módosulást szenvedett volna és Justh Gyula promgraja, „mint udvarképes", nemcsak hogy a korona — különösen a trónörökös — szimpátiájára számíthatott volna, hanem egyúttal nagy meghasonlást idézett volna elő a munkapárt