Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
javaslat ma (június 22.) a közig, bizottság tárgyalása alá került. Ezt megelőzőleg Tisza újból felkeresett, hogy véleményem iránt tájékozódjék. Kifejtettem előtte álláspontomat és közöltem vele leglényegesebb kifogásaimat a javaslat konstrukciójával szemben. T. most nem volt oly merev, sőt határozottan belement azokba, amiket a diszciplína fokozatosságára nézve előhoztam, utalva a francia házszabályokra, ahol a képviselők rendzavarása az időleges kizáráson kívül meglehetős érzékeny és fokozódó pénzbírsággal büntettetik. Akceptálta azt az eszmémet is, hogy a javaslatban kerülni kell mindent, ami az elfogultság és az ötletszerűség látszatával bírna. Kívánatos, hogy az összeférhetetlenségi bizottság elé való utalás csakis egy nagyobb „quorum" részvételével történhessék, amint az pl. most is a vesztegetések elharapózása folytán előírt követküldési jog felfüggesztésénél megköveteltetik. A bizottság délutáni ülésén mindezeket előadtam és azt sem hallgattam el, hogy a javaslat politikai részével nem értek egyet, ámde tekintettel arra a körülményre, hogy a javaslat plenáris letárgyalása most elmarad, nem tartottam időszerűnek, hogy ezen kifogásaimból messzebbmenő következtetéseket levonjak. A bizottság elfogadta észrevételeimet, és a miniszterelnök is hangoztatta a megtorlás fokozatosságának szükségességét, ami a házszabályok diszciplináris részének reformját sürgőssé teszi. A „quorum"-ot illetőleg pedig abban egyeztünk meg, hogy az összeférhetetlenségi bizottság elé való utalás csak úgy eszközölhető, ha e határozatnál 200 képviselő jelen van. Készakarva nem kívántam nagyobb arányt a „pro" szavazók javára, mivel ez a bizottság „harcos" tagjainál talán visszatetszést szült volna, anélkül, hogy ezáltal az ügynek használtam volna, mivel tényleg a 200 képviselő köteles jelenléte annyit tesz, hogy 200 pro szavazónak kell lenni, mivel az ellenzéknek lesz annyi esze, hogy tudni fogja, miszerint egy ilyen szavazásnál és egy ilyen aránylag magas ,,quorum"-nál a leghatékonyabb fegyvere a távolmaradás lesz, mivel a 200 számot legtöbb esetben a többségnek kell majd kiállítania. Általában eléggé szerencsésen bújtam ki ebből a kényes szituációból és bár a jövőre nézve minden ajtót nyitva is hagytam, de a „lelkes mungókat" mégsem sértettem meg. Tisza is úgy mutatta, mintha nagyon meg volna elégedve, és még a pártkörben is hangoztatta, hogy kitűnő gondolat volt a francia példára való hivatkozás, mert belátja, hogy fokozás nélkül a törvényjavaslat csak egy „elhamarkodott félmunka". A törvényjavaslatok letárgyalása persze gyorsan halad, így tegnap is vagy 39 féle javaslatot, jelentést tárgyaltunk le, köztük néhány nagyobb fontosságút is, így pl. a dalmát vasutakat (az 1908. kiegyezés egyik tartozása), a vármegyei státusrendezést, lényeges fizetésjavításokkal egybekötve, a városok ideiglenes rendezését tárgyaló novellát stb., egyszóval sok mindent, amire rá lehet mondani, hogy „hasznos munka". Holnap 24-én az újoncmegajánlást tárgyaljuk, persze már a felemelt létszámmal, azután még a Wekerle által (1909-ben) alkotott adótörvények némi kiegészítését. Ezzel befejezzük a nyári ülés egész munkakörét, a házat csütörtökön, június 27-én úgy hallom, hogy királyi kézirattal fogják elnapolni, mégpedig szeptember végéig. A katonai kordon és az ellenzék tiltakozó felvonulásának napjai tehát meg vannak számlálva. Adja Isten — és e tekintetben minden komoly embernek csak egy lehet a törekvése —, hogy mire a t. ház az ősszel ismét összeül, egy már változott helyzet feleslegessé tegye azt, aminek szomorú voltát eddig is átéreztük.
