Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
szerencsés, mert jórészt az ő fellépése folytán Khuen olyan útra tévedt, amely meglehetősen gyorsan és többrendbeli megaláztatáson keresztül személyes bukásához vezette, amivel Andrássy indirekté útját egyengette Lukács miniszterelnökségének, dacára annak, hogy őt egyenesen gyűlöli, mert tőle félti Magyarországot, mely felett „őrködni" historikus előjogának tartja. Időközben azonban Andrássy megijedt Justhék propagandájától, megijedt egy esetleges radikális vál.jog veszélyeitől, s ezért hátat fordítva múlt évi politikájának, most a Justhék elleni harcban látja a magyar hazafiak kötelességét. így esett meg azután, hogy ugyanaz az Andrássy, aki elsőnek fújta és fújatta meg a harci riadót a Khuen által képviselt véderójavaslatok ellen, aki odáig ment, miszerint eltűrte, hogy kitartott lapjában, a „Magyar Hirlap"-ban a múlt év nyarán olyan véres szájú és izgató cikkek jelenjenek meg, amelyek nem túlságosan különböztek a „Nap"-ban megjelentektől, ma hirtelen frontot változtat és a támadás teljét Justhék ellen irányítja, míg a véderő mielőbbi elfogadását kívánatosnak jelzi (ha mindjárt propter formán nem is szavazza meg). Odáig megy Andrássy, hogy ezért a célért, ti. a véderő elfogadásáért, helyesebben Justhék letöréséért még a parlamenti erőszakkal is megbékült (persze csak úgy nagyúri távolból). így e hó 17-én 207 , amidőn a véderő napirendre tűzéséről volt szó, és midőn ezen propozíció ellen az ellenzék állást foglalt, Andrássy a kormánnyal szavazott, holott néhány hónappal ezelőtt minden eszközt megengedhetőnek talált arra, hogy a kormány munkaprogramját meghiúsítsa. Andrássy persze most úgy tesz, mintha Justhék szertelenségei vinnék erre a lépésre, ámde akik a helyzetet jól ismerjük, tudjuk, hogy Justhék múlt év júliusában épp ott tartottak, ahol ma, épp úgy technikáztak, és épp úgy szövetkeztek a szocialistákkal, mint ma. Ha tehát Andrássy erre a jelenségre való hivatkozással akarja a maga eljárását igazolni, úgy egy meglehetős gyenge alapra hivatkozik, nyilván azért, mert maga is ízléstelennek tartja annak a bevallását, hogy a múlt évben teljesen a személyes gyűlölködés uralma alatt állott, s hogy ezért akkor barátja volt minden olyan mozgalomnak, amely azzal kecsegtetett, hogy hátha mégis a „mungók" bukására vezethet. [...] Andrássy nagyúr, és ezért, ha a kapca szorul, előkelően és „kellemesen" félreáll. Most is ilyesmi készül és e célból ma délután 5 órára bizalmas megbeszélésre egybehívta politikai barátait. A miliő műkincsekkel telített, nagyúri, a „profanum vulgus"-tól 208 elzárt palota. Résztvevők hétpróbás nagyurak és olyanok, akik ilyeneknek látszani szeretnek. Hangnem: előkelően lemondó, némiképp ironikus. Konklúzió: Budapesten most utálatos, de szép a feudális kastélyokban. Andrássy ugyanis azzal a gondolattal foglalkozik, hogy egyelőre félreáll. A módot illetőleg nem tudja még, hogy a félreállás abban nyilvánuljon-e, hogy mandátumáról lemond, avagy csak abban, hogy „huzamosabb szabadságra megy"? Ő az elsőre hajlott, de utóbb meggondolta magát. A választói jog kérdése napirendre kerülhet, márpedig Andrássy most ebben a kérdésben látja a „nemzet jövőjét" és ezért kötelességének tartja a választói reformot ellenőrizni. Andrássy már most is hirdeti, hogy ő egy neki nem tetsző választói reform ellen ha kell az obstrukciót fogja szervezni és vezetni. Ez
