Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
elvállalt programját, de azért is, mert e reform megvalósítására éppen a véderő reformot követő időt különösen megfelelőnek találja. Hasonlóképpen nyilatkozott egyébként 26-án Lukács miniszter is, aki a gyermeket nevén nevezte és beszélt az általános választói jogról. Nehézséget jelent a munkapártban Tisza István hajthatatlan egyénisége. Az ember minduntalan találkozik olyan ellenvetésekkel, „de mit szól hozzá Tisza István, ezt meg ezt nem akarja, vagy engedi Tisza István, ezt nem mondhatja Khuen Tisza miatt", oly annyira, hogy az ember hajlandó sokszor mondani, ha tényleg oly hatalmas, úgy miért nem Tisza a felelős vezető? A felhatalmazási vita egyébként igen érdekes lefolyású volt. Lukács László, Apponyi Albert, Andrássy Gyula beszédei tartalmuknál és aktualitásuknál fogva a legszélesebb körű figyelem felkeltésére voltak alkalmasak. Andrássy most „Paulus" volt és rehabilitálta a nyári „Saulust" 158 . Amint júliusban határozottan az obstrukció malmára hajtotta a vizet, és ezért éppen a justhisták részéről nagy ünneplésekben volt része, úgy most békés húrokat pengetett (Apponyi kibontakozási programja alapján), sőt egyenesen elítélte azokat, akik a békés kibontakozás lehetetlenné tételével szerencsétlen taktikájukkal a végletekbe hajtják céltalan, vagy hamis célú küzdelmüket. Azután rátért Andrássy a választói jog kérdésére és itt „szívből" támadta Justhékat. A Justhék által felállított „priust" (a választójog előzetesen tárgyaltassék) a leghatározottabban elítélte és azt mondotta, hogy „több önérzetet tételez fel a többségről, semhogy a munkarendet illetően a feltételeket diktálni engedje." Feltette továbbá a kérdést, vajon szükséges-e a véderő fejlesztése, és ezzel kapcsolatban utalva a külügyi helyzetre igennel válaszolt. [...] Andrássy beszéde persze nagy visszatetszést keltett Justhék táborában. Főleg Justh dúlt-fúlt mérgében és Andrássyt egyenesen reakcionáriusnak bélyegezte. Az Andrássy beszédét követő napon a gyűlés megnyitásakor a teremben sötét volt, Justh jó hangosan jegyezte meg, hogy amióta Andrássy elmondta reakciós beszédét, azóta a teremben is a „sötétség" uralkodik. Munkapárti körökben Andrássy beszéde igen jó hatást keltett. Részemről is örvendtem, hogy Andrássy reparálta nyári eltévelyedését. Igaza volt a másnap felszólaló Batthyány Tivadarnak, hogy a nyáron Andrássy beszéde adta az obstrukciónak a „legnagyobb erőt". Annak idején magam is így gondolkoztam, erről tanúbizonyságot tehetnek ezek a feljegyzések is. [...] Kitűnő volt Lukács beszéde is, amely nyomon követte Andrássyét. A leghatározottabb formában elítélte az obstrukciót és e tekintetben oly eréllyel nyilatkozott, hogy a párt ún. ^harcias elemeit" is teljesen kielégítette. De azért harciasnak ezt a beszédet csak azok állíthatták, akik mindenképpen a káosz állandósításán fáradoznak. Elvégre azt várni a nagy munkapárti többségtől, hogy alázattal fejet hajtson a kisebbség terrorizmusa előtt, s hogy gyáván és meghunyászkodva fogadja a kisebbség „békeultimátumait", ez egy olyan képtelen feltevés, amely már magában véve is rámutat arra, hogy mennyire eltolódott nálunk a parlamentarizmus helyes érzéke. Ezért Lukács nem a harcot, de igenis a békét hirdette. Rámutatott az öntudatos többség hajlandóságára és szabad elhatározására, mely szerint a béke és a harc között fog választani, amint ezt az ország jól felfogott érdekei és az ezekkel kapcsolatos „lehetőségek" köte-
