Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
most már Lukács László és Láng Lajos mellett Berzeviczyt is emlegetik. Ezzel az ellenzék azt is elárulja, hogy sejtelemmel bír Berzeviczy lelki állapotáról, illetve arról az elhidegülésről, mely közte és Khuen között tapasztalható. Azt persze szükségtelen külön kiemelni, hogy ezek az intrikák épp oly célt tévesztettek, mint az ellenzék egyéb praktikái, s hogy pl. rosszul ismerik B.-t akkor, ha felteszik róla, hogy őt a kormány ellen kijátszani vagy dicsérete kapcsán „felhasználni" lehet. Mondjon le Berzeviczy elnöki székéről akár holnap, úgy bizonyos, hogy épp oly hű és megbízható tagja marad a pártnak, mint volt annak előtte. [...] Nem tartozom azok közé, akik személyes kultuszt űznek, és azok közé sem, akik túlságosan könnyen hisznek a barátság közvetlen melegségében. De éppen azért ott, hol igaz rokonszenvvel és barátsággal találkozom, ott igenis nagyra becsülöm azt a támaszt, amelyet egy igaz jóbarátban fellelhetek. Feljegyzéseimben már több ízben tettem említést arról a jóindulatról, amelyet a miniszterelnök részéről tapasztaltam. Most azután egy újabb „tény" jutott tudomásomra, amely mindennél inkább megvilágítja azt a nemes jószívűséget, amely Khuen egyéniségét oly vonzóvá és rokonszenvessé teszi. A múlt napokban említette nekem Zichy János, hogy Khuennél beszélt a mai helyzetről. E beszéd közben Khuen a parlamenti helyzetre vonatkozóan azt a megjegyzést tette, hogy a mai elnökök között, de általában az egész házban senkit sem tartana nálam alkalmasabbnak arra, hogy egy „snájdig" és „jólalkalmazott" huszárvágással az ellenzék „harcának" véget vessen. De — tette hozzá Khuen — N. ezt nem teheti és nem is fogja vállalni, de még ha beugratnák is, úgy én tiltanám le, mert egyrészt nem jöhet ellentétbe a saját múltjával, másrészt meg nem szabad a jövőjét feláldozni. Részemről sohasem tudnám a lelkemre venni, hogy egy aránylag fiatal embert így feláldozzak, s hogy tőle egy ilyen horderejű lépést még csak kérjek is. Sokkal jobban szeretem őt és sokkal többre tartom, semhogy egy ily kockázatos vállalkozásnak kitegyem. Hát úgy hiszem, nem űzök akkor személyi kultuszt, amidőn ennek a ténynek feljegyzésével csak megörökíteni kívánom annak a jó embernek nemes gondolkodását, aki a jelen nehéz szituációban is ennyi szeretettel és körültekintéssel tud barátai személyes ügyével foglalkozni. A helyzet egyébként változatlan, pártunkban annyiban jobb, hogy a múlt hetekben tapasztalt türelmetlenség ismét lankadóban van, aminek nyitja abban rejlik, hogy a harcias Tisza-gárda tudatára ébredt annak, miszerint a folytonos „buzdításnak" következményei is lesznek, így elsősorban a viselendő felelősség tekintetében. Úgy látszik, a t. gárda megneszelte azt, hogy amennyiben Tisza akcióba lépése folytán az elnökválság megérlelődik, úgy előáll Tiszára nézve az a kötelesség, hogy „ad personam" vállalja azt, amit a házszabályok kezelését illetően nap nap után hirdet. Egyszóval, hogy egyszer már mutassa meg, hogy is kell elnökölni, mert eddig csak azt tudjuk, hogy minden elnökléssel többé kevésbé elégedetlen volt. Tisza házelnöklése azonban nem tetszik a t. gárdának, mert nem akarja
