Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

tozás mindössze csak odáig terjed, hogy aug. 19-e óta nem árulják az utcákon a „Nap"-ot. [...] Ezúttal nem a sajtó irányította a közvéleményt, hanem ellenkezőleg, a közvélemény felmentő ítélete volt az, mely megerőtlenített minden kísérletet, amely a „Nap" piszkos ügyét a sajtószabadság igazán nagy kérdésével elegyíteni, illetve azonosítani akarta. Ez épp annyira vált a közönség dicséretére, mint a sajtó előnyére is. Csak kuriózumként jegyzem fel, hogy a „lelkesedés" első percében az a terv is felmerült, hogy a Nap példányait az utcákon a „hazafias" képviselők árulják. Kár, hogy a szép terv nem válhatott valóra, és így nem gyönyörködhettünk abban a szép látványban, hogy néhány képviselőt egy nekik megfelelőbb működési téren láthassunk, de hát a t. rikkancs honatyák megérezték az idők szelét és így elkerülték a nevetségessé válás gyilkoló fegyverét. Azután meg kellemetlen is lett volna a hősködés, mivel tetten érve hiába hivatkoztak volna a képviselő urak immunitásukra, és így az utcai szereplésnek múlhatatlanul folytatása is lett volna a rendőrkapitány szobájában. [...] A múlt hét másik érdekesebb eseménye Kossuth Ferenc személye körül játszódott le. Az öreg úr hosszas betegeskedés után aug. közepén tért haza, miután már előzetesen is gondoskodott arról, hogy benne a hajlíthatatlan harcias kurucot még az is felismerje, ki netalán eddig csak puha és hiú taliánnak tartotta volna. Voltak is egyesek, kik felültek K. erélyes és harcias hangjának és akik Kossuth hazatértétől az obstrukciós vihar fokozását várták, helyesebben ettől tartottak. A közelebbi ismeretség szerencséjénél fogva abban a helyzetben voltam, hogy ennek a felfogásnak ellentmondhattam, mert tudtam, hogy Kossuth hazatérte nemhogy fokozná a harci kedvet, ellenkezőleg, csak bevezetése lesz a fegyverszövetség bomlásának. így mertem jósolni, mert tudtam, hogy Kossuth egy végtelenül hiú és amellett könnyen befolyásolható ember, akire állhatatosan számolni sem békében, sem háborúban nem lehet. Tudtam azt is, hogy Kossuth hetenként legalábbis egy párszor „bakokat" fog lőni, s hogy ha az egyik esti lapban a szélső obstrukciót fogja prédikálni, úgy biztosra vehető, hogy egy másik reggeli lapban megint magyarázgatni fogja előbbi cikkét — úgyhogy barát és ellenség egyaránt Kossuthra hivatkozva fogja a maga álláspontját megvédeni. Hát bizony, így fest a nemzet nagy vezére, aki egy nagy név örökén kívül édeskevés politikai értéket képvisel és akire csakugyan ráillik a jelző: le grandé homme imaginaire.

137 Jóslataim hamarosan beváltak, így mindjárt aug. 24-én Kossuth egy ceglédi munkásküldöttséget fogadott, mely arra kérte fel, hogy az ált., egyenlő és titkos választói jog megvalósítását sürgető feliratukat a ház elé juttassa (Kossuth ugyanis ceglédi képviselő). Kossuth felhasználta az alkalmat, hogy a küldöttség szónoka előtt kifejtse, hogy miért nem barátja ő a szélső (Justh által képviselt) választ, reform irányzatának, s kijelentette, hogy ő egy „Lueger-féle" választási törvény pártolására kapható sohasem lesz. Ehhez képest a kérvényt is azzal a megjegyzéssel mutatta be az elnöknek, illetve általa a háznak, hogy ő a kérvény tartalmával nem ért egyet. Ennél világosabban már nem lehetett Justhék politikája ellen is állást foglalni, mert hisz tudvalevő, hogy J.-ék „nemzeti harca" eredetét abban a „nemzetközi szocialista" határozatban leli, amelyben a szocialisták Justhékat fel-