Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

többséggel lett elhatározva. Emlékezhetünk, hogy még nem is oly régen a t. hatóságok mint az alkotmány legfőbb biztosítékai lettek ünnepelve, emlékezhetünk, hogy a koalíciós küzdelem és kományzás is elsősorban a megyék támogatásában gyökerezett és ezért csak szánalommal mosolyoghatják meg a t. ellenzék azon erőlködését is, amellyel ma ugyanezeknek a t. hatóságoknak a megnyilatkozását devalválni iparkodik. A „nemzet büszkeségei" ma „pecsovics körzetekké" degradálódtak és Justh fennen hirdeti, hogy ő a t. hatóságok véleményére nem ad semmit, mert hát a bizottságok nem képviselik a népakaratot, nyilván azért, mivel Justh ízlése szerint sok bennük az „intelligencia". Az ország háborgó (?) közvéleményét (Andrássy titkos reménye szerint is) most azok a népgyűlések képviselik, ahonnan azután „gyártják" az ellenzék akcióját glorifikáló „sablonos" feliratokat. A technikai obstrukció kedves fegyverei azok a népgyűlések, amelyekről a helyszínen a legkevesebben tudnak és amelyek rendszerint csak annyiból állanak, hogy néhány többé-kevésbé obskúrus alak kitölti a „honmentő" ellenzéki központtól leküldött „blankettákat", és az ekként kitöltött „feliratot" még néhány obskúrus aláírással aprobáltatja, és ezzel módot és alkalmat ád egy-egy „honmentő" és „elvhű" hazafinak arra, hogy a népgyűlés határozatát a háznak bemutatva a határozatnak (kérvénynek) további kezelését illetőleg kontroverziát és név szerinti szavazást provokáljon. Ma tényleg csak ennyiben áll a „nemzet növekedő felháborodása" és én, aki már részese voltam egy igazán lelkes küzdelemnek, a szembeállításból csakis a mi ügyünkre kedvező konzekvenciákat tudok levonni. [...] A múlt napok nevezetesebb eseménye az a körirat volt, melyet a miniszterelnök egyes társadalmi és tudományos körökhöz intézett avégből, hogy az ált. választói jog megalkotását célzó törvényjavaslathoz az arra hivatott körök véleményét és tanácsát beszerezze. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök ezen körirata — a közvetett céltól eltekintve — közvetlenül taktikai szempontokat szolgált. Khuen nagyon helyesen azt akarta ezzel kifejezésre hozni, hogy ő teljes komolysággal foglalkozik a választói reform megalkotásával, amelyet a legközelebbi jövő legfőbb feladatának is jelez. Örvendek, hogy e tekintetben a miniszterelnök az eddiginél precízebb álláspontot foglalt el és végleg szakított azzal a taktikával, amely a választói reformot illetően azt vallotta, hogy minél később, annál jobb. Erre vonatkozó nézeteim ismeretesek, kezdettől fogva híve voltam és vagyok egy széles körű (által.) választói reform megalkotásának. A politika ezen exigenciája eló'l többé kitérnünk nem lehet, de még ha lehetne is, nem volna szabad, mert a mai állapot ellenkezik a kor általánosan uralkodó eszméivel. És ha az ellenzék (Justh-párt) mostani magatartása eredményezte volna a miniszterelnök határozottabb színvallását is, úgy ebben csak egy újabb bizonyítékát látnám annak, hogy még a rossznak is megvan mindig a maga jó oldala. Elvégre Tisza István fanatikus osztályfelfogása nem lehet kerékkötője e nemzet szabad fejlődésének, amennyiben ez a nemzet (az egész nép) nagy többségének érdekeivel és érzelmeivel találkozik. Lehet, sőt valószínű, hogy ha egyszer elérkezünk a választói reform meg-