Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Bevezető: Návay Lajos élete és politikai pályája

hazai alkotmány kifejlődését, igen, 1867 megvédi a nemzetet attól, hogy ódon, roskadozó alkotmányát a mindennapi bitorlástól életével és vérével megvédelmezni kelljen... de ne higyjétek polgártársak, hogy a munka befejezve volna... A munka, melyet Deák 1867-ben széles alapokra fektetve megkezdett, csak látszólagosan végeztetett be, az akkori viszonyok, meg a természet rendje nem engedvén a nagy megalkotónak, hogy munkáját elvei teljes keresztülvitele által befejezhesse."

16 „Az űr nem nagy, a tátongó mélység keskeny nyílásán keresztül hazafiúi lelkesedéssel nyújtott kéz megszorítható" — írta ugyanitt a szabadelvű és a Nemzeti Párt politikai ellentétéről. Ő nemcsak kezet nyújtott, de át is lépett a „tátongó mélység" fölött. Pontos adatunk nincs rá, hogy mikor sodródott a szabadelvűek közé, de annyi bizonyos, hogy az 1896. évi választások előtt már szabadelvű képviselőként merült fel a neve. A választások előestéjén erről a következőket írta: „A választási küzdelmek elé nyugodtan és csupán a választó polgár érdeklődésével nézek. Még néhány hete úgy volt, hogy aktív szerepem lesz, de a sors kereke egyet fordulván jelöltségem végleg elmaradt. Én őszintén szólva örülök ennek. Ha terjesül reményem és tervem, mi ma felette valószínűnek látszik, és ha néhány hét múlva a megye főjegyzője lehetek, hogy azután nemsokára az alispáni széket foglaljam el, úgy kétségtelen, hogy jövő pályám ezáltal oly biztos és kedvező irányba fog fejlődni, miszerint mindazt, mit eddigi munkálkodásommal elvetettem, bőven fogom egykor learatni. A képviselői mandátum pedig fennmarad számomra az időre, amidőn már mint teljesen kész férfi remélhetőleg némi öntudattal fogom kereshetni, amidőn a jelöltség alapja nem csupán a jóakarat és remény, hanem az elismerés és megérdemlett bizalom lesz."

17 Politikai pályájának első lépcsőfokait tehát vármegyei közigazgatási tisztségekben vélte megtalálni és ehhez — hozzá közelebb álló erős politikai csoportosulást nem találva — a Szabadelvű Párt támogatását vette igénybe. A párttagsággal vállalt elvi megalkuvásának határait azonban már 1896-ban kijelölte naplójában: „Sokszor illettek már váddal, hogy nem vagyok őszinte szabadelvűpárti. Nos hát számot vetve magammal és csakis magammal (mert hisz e sorok nincsenek a nyilvánosság elé szánva), kijelenthetem, hogy a mai politikai és párthelyzetben a szabadelvűpárt az, melynek céljai céljaimhoz legközelebb állanak. De ez még nem jelenti azt, hogy én a szabadelvűpárt uralmon való levésétől teszem függővé hazám jövőjét és boldogságát, minek folytán nem is tartom szükségesnek, hogy ez uralom biztosítására minden kínálkozó eszközt — törvényest és törvénytelent, egyaránt alkalmazzunk;"

18 A leírtak után érthető, hogy amikor 1898-ban az „ischli klauzula" ellen obstrukció kezdődött és a Bánffy-kormány erőszakos lépések megtételét fontolgatta, elérkezettnek látta az időt a pártból való kilépésre. Hozzájárult ehhez az is, hogy ekkorra megérlelődött választójogi reformjavaslata, melynek megvalósulását a Szabadelvű Párt kebelében nem remélhette. A vármegyei közgyűlés elé terjesztett indítványát egyébként Kristóffy felszólalása eredményeként 17 szótöbbséggel elvetették.

19 A kilépést az ellenzéki lapok természetesen kiaknázták, a kormány elleni támadásra használták fel: „Dr. Návay Lajos földeáki nagybirtokos megundo-