Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
Most az a felfogás predominál úgy nálunk, mint Bécsben is, hogy a véderőjavaslatok előterjesztése, így tehát tárgyalása, nálunk is elmarad mindaddig, amíg a június hó 13-án megválasztandó új Reichsrath egybe nem ül. Ez a késedelem nálunk több mint kellemetlen, egyenesen igen nagy politikai baj. Most a helyzet nálunk úgy alakult, miszerint alapos kilátás lehetett volna, hogy még a nyári szünet előtt, tehát legkésó'bb augusztus közepéig az egész katonai reform tetó' alá kerülhet és ezzel Magyarország alkotmányos életéből kikapcsolódott volna az a kérdés, amely már egy évtized óta a súlyos válságok csíráit hordozta méhében. Ha azonban e javaslatok tárgyalásával ó'szig, illetve jövó' télig várnunk kell, úgy felette kérdéses, vajon a viszonyok akkor is oly kedvezően alakulnak-e, mint alakultak ma, amidón a t. ellenzék „bölcsessége" egy unalmas, céltalan és hosszú bankvita rendezésével az ellenzék akcióképességét egyelőre legalábbis abszorbeálta. Jellemző egyébként az osztrákok, illetve a katonai körök bölcsességére az a körülmény is, hogy Ők, akik már egy évtized óta „sürgetik" a katonai reformok megvalósítását, és ezen sürgetésüknél állandóan a monarchia veszélyeztetett létérdekére hivatkoztak, most egyszerre azzal állanak elő, hogy a véderőjavaslatok elhalasztása egészen közömbös, mivel a katonaságnak csak 1912 októberére van szüksége a felemelt létszámra, így tehát abszolúte semmi bajt sem jelentene az, ha e javaslatok csak az 1912. év telén tárgyaltatnának, mivel még ekkor is bőven van elég idő' arra, hogy az újonc kontignens — pótbehívásokkal — a megszavazott többlet mértékéig kiegészíttessék. [...] Épp ezért nem sok bizalommal nézek Khuen mai (ápril. 1.) bécsi utazása elé, mert nemigen remélem, hogy sikerülni fog a katonai javaslatok (tehát a perrendtartásnak is) előterjesztését és tárgyalását az osztrák káosztól függetlenül elintézni. Érdekes eseménye a hétnek Apponyi meghívása a közjogi tanszékre. Ugyanis most egy második közjogi tanszéket kreáltak az egyetemen, amelyre a jogi fakultás elsősorban Apponyit hozta — nagy szótöbbséggel — (4-en voltak ellene: Concha, Plósz, Láng és Schwartz) javaslatba. Most tehát a kormányon áll, hogy ehhez a javaslathoz kieszközölje a legfelsőbb megerősítést. Ha ez bekövetkezik (amit valószínűnek tartok), úgy a jövő tanévben a 65 éves Apponyi meg fogja kezdeni élete legújabb felvonását — a tanárkodásét. Kétségtelen szép a vitalitás oly foka, mint az Apponyié, aki ma is még ifjúi hévvel és sokszor naivitással szolgálja ideáljait. Tudományos szempontból azonban kissé furcsának találom a dolgot, mert elvégre egy zajos, külső sikerektől kísért politikai pálya még sehol a világon nem kvalifikált magában véve tudományos munkálkodásra. [...] A húsvéti szünidő' legfőbb szenzációja a Justh-pártnak a szocialistákkal való „testvéries szövetkezése". Szegény Justh mindenképpen szerephez kíván jutni — és hogy ezt elérhesse, még az „Ördöggel is szövetkezik", csak a józan ésszel nem. Mióta a nagy bankos hadjárat letört, azóta J. felfedezte, hogy Ő mindenkor csakis az általános, egyenlő és titkos szavazati jogért lelkesedett, s most ennek megvalósításában keresi államférfiúi képességei újabb dokumentálását. Egyébként is teljesen hű maradt önmagához. Aminthogy ő volt az, aki annak
