Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
A legkomiszabb egyéni indulatok vezették speciálisan Justh Gyulát, Polónyi Géza és Hock János urak — kebelbarátságát. Hála Istennek azonban megállottam helyemet, amint hogy hittem, a durva erőszakkal szemben a jognak érvényesülnie kell. Egy műveletlen csordára emlékeztető' vad ordítozásokkal szemben én szigorúan megállottam a házszabályok által biztosított jog alapján és mindannyiszor sikerült a helyzet urának maradnom. Só't egy ízben, amidó'n már az okvetetlenkedés túlzott mérveket öltött, a házszabályok teljes szigorával jártam el — Hock plébános képviselő' urat a mentelmi bizottság elé utaltattam. 107 A mentelmi bizottság Hock urat a ház ünnepélyes megkérésére kötelezte, aminek azután Hock úr — a nagyobb megtorlás elkerülése céljából — kénytelen volt magát alávetni. Egyben azonban alkalmat kerestem arra, hogy a Justh-párt néhány műveltebb és tisztességesebb elemével érintkezhessem, melyek kapcsán arra törekedtem, hogy a rólam elterjedt balvéleményeket (különösen a jövó't illetó'en) eloszlassam és meggyó'zzem ezeket a tisztességes elemeket arról is, hogy fellépésük és támadásuk éppoly igaztalan alapokon nyugvó, mint rossz ízlésű is. 108 Ennek az intervenciónak meg is lett a kívánt eredménye, amennyiben az utóbbi idó'ben az ellentét némiképp enyhült. Pártunk beléletében sajnálattal vagyok kényetelen konstatálni, hogy az ellentétek — mégpedig kardinális pontokban — ma is fennállanak, úgyhogy egy egységes politikai pártnak tekinthetők ma sem vagyunk. Egyelőre helyes taktika az, amely az ellentétek és kellemetlen pontok kikerülésére, helyesebben megkerülésére irányul. Tekintve a küszöbön álló nagy véderó'vitát és az ehhez a vitához fűződő' nagy monarchiái és nemzeti érdekeket, feltétlenül kívánatos, hogy ezt a vitát szoros egységben küzdjük meg, mert csakis így várható a nemcsak kívánatos, de országos szempontból is szükséges siker. Ha azonban ezeken a kérdéseken túl leszünk, úgy elengedhetetlenül be kell következni a helyzet tisztázásának és kialakulásának, mégpedig az elvek kifejezése és kijegecesedése alapján. Fél eszközökkel itt nem lehet dolgozni, mivel az őszinteség hiánya lehetetlenné tesz minden politikai alakulást, minden akcióképes irányzatot, amint ezt a lefolyt években is tapasztaltuk. Tisztába kell jönnünk azzal, hogy miként érez és gondolkodik a párt többsége a nagy társadalmi kérdések komplexuma felett, tisztába kell jönnünk azzal, hogy vajon a párt mai összetételében liberális avagy konzervatív-e? És amint ez a döntés bekövetkezik, úgy a becsületes konzekvenciák levonásával sem szabad tovább késlekedni, mivel a kellő politikai harmónia nélkül a párt együttmaradása csakis „érdekszövetségi" alapon képzelhető. Amint a helyzet ma áll, úgy kétségtelen, hogy Tiszában a konzervatív-agrár és junker allűrök mindinkább predominálnak, már ma is teljesen nevetségesnek tartom, ha valaki a liberalizmust Tisza István nevével egybekapcsolja. Az evolúció ennél az abnormális férfiúnál még élesebb kontúrokban történik mint másnál, és a vak szenvedelem, amely Tiszát mindenkor áthatotta, már ma is jóformán a konzervativizmus apostolát csinálta abból a férfiúból, akit néhány évvel ezelőtt megcsontosodott liberalizmussal vádoltak még a konzervatív (agrár-, klerikális stb.) körök! Ez a legújabb Tisza nemcsak a politikában, de a köz és a társadalmi élet egyéb ágazataiban is ilyennek mutatja magát, illetve szereti magát ilyennek mutatni.
