Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - Változások a településhálózatban a XVI. század második felében

VÁLTOZÁSOK A TELEPÜLÉS-HÁLÓZATBAN A XVI. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A tatárjárást követően több mint harmadfél évszázadon át békés körülmények között élt a Körös—Tisza—Maros köz lakossága. Ebben az időszakban semmiféle, a régió település-rendjét befolyásoló külső, erőszakos behatás nem történt. Ám Mohács után új, hadjáratokkal és portyákkal terhes idők következtek, amelyek nyomán a lakosság megismerte a létbizonytalanságot, és amelyek előbb mállasztották, morzsolták, majd a XVI. század utolsó évtizedében eltüntették a korábbi település-struktúrát. 1526 őszén a Magyarországról kivonuló török sereg egyik, Ibrahim nagyvezír által vezetett része a Tisza felé kanyarodva haladt dél felé, felprédálta a folyó jobb parti részét, a bal oldali területeket azonban nem érintette. Több kellemetlenséggeljárt ennél a régió lakossága számára Cserni Jovan fellépése, akinek csapatai a Maros mindkét oldalának lakosságát fosztogatták, de Jovan sződi veresége (1527. június 25. körül) után megszűnt a vidék közel egy évig tartó fenyegetettsége. A teljes nyugalom beköszöntésére azonban még 1530-ig várni kellett, amikor is Gyula János király kezére kerülésével megszűnt területünkön a két király (János és Ferdinánd) közötti vetélkedés időszaka. Régiónkra két évtizedes béke köszöntött, amelyet az 1551—52-es török háborúk törtek meg.

1 Az 1520-as évek második felének had járásait a lakosság megszenvedte emberéletben és apadt gazdagsága is. A két békés évtizedben viszont vállalkozó kedvű része előtt lehetőség nyílt az elvándorlásra, ugyanis Szeged és vidéke a fent említett események során elvesztett lakosságát régiónkból pótolta, amint ezt János király 1536-ban kiadott oklevele tanúsítja. „János, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya. Híveinknek, Csongrád-, Csanád-, Temes-, Arad-, Békés-, Zaránd-, és Bihar megye ispánjainak, alispánjainak és szolgabíráinak üdvöt és kegyet... a jelen írással szigorúan elrendeljük és megparancsoljuk, hogy mostantól fogva az általános rendelkezésben megszabott büntetés mellett valamennyi jobbágyot — akik birtokaikról az említett szabadság értelmében, melyet nekik mi adtunk és engedélyeztünk, miután a jogos földbért megfizették, és tartozásukat rendezték, ha Szeged városunkba akarnak költözni letelepedés céljából — minden nehézség és akadály nélkül engedjétek, és a ti ispánjaitok és szolgabíráitok engedjék meg, és tegyék lehetővé, és ezt minden szokásos jogorvoslat és bírság által mindenféle módon tartsátok és tartassátok meg..."

2 Buda török kézre kerülése maga után vonta a hódoltsági terület kiszélesítését, amely során Szeged 1543 farsangján a török birtoka lett. Már 1543-ban