Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

Beköszöntő: Kristó Gyula

Dél-Alföldről véve a példát, nyilvánvaló, hogy jelentős különbségek álltak fenn a víz mellett és a víztől távol élő népességéletvitelében, foglalkozásában, anyagi (és szellemi) kultúrájában. Nagyok az eltérések a megült talajminősége tekintetében is, hogy a régió népessége mocsár mellett, ártérhez közel, homokon vagy zsíros fekete földön építette-e fel lakhelyét. Maga a régió sem csodaszer tehát, amely egy csapásra megoldja a történész tárgyalási kerettel kapcsolatos összes gondját. Már csak ezért sem szabad senkinek sem arra a következtetésre jutnia, hogy lejárt volna a megye-, a város-, a falutörténetek kora, s felvirradt volna a régiótörténet napja. Továbbra is készülnek — és helyes, hogy készülnek — megye-, város- és falutörténetének, s kívánatos, hogy minél több készüljön belőlük. Am többé aligha lehet úgy megye-, város- vagy falutörténetet írni, mint mielőtt a történettudomány tudatára ébredt volna a regionális történelem fontosságának. Nem lehet többé a szomszédról figyelmet sem véve bezárkózni a falu-, a városvagy a megyehatár mesterségesen megvont bástyái közé, s megtagadni minden kitekintést az ezt körülvevő világra. A falu-, a város-, a megyetörténetnek egyaránt nyitnia kell a régió felé, méghozzá a falunak és a városnak legalább a mikrorégióra (a falut és várost közvetlenül övező tájra), a megyének pedig a makrorégióra (a megyeszomszédok irányában). Önmagában a mikro-, illetve makrorégió (kis és nagy tájkörzet) fogalmak is utalnak arra, hogy a régió korántsem egységes, még kevésbé oszthatatlan fogalom. A regionális történelem kifejezés önmagában tehát nem minősíti a vizsgálatba bevont területet. A mikrorégióra irányuló vizsgálatok területe olykor alig haladja meg egy-egy falu vagy város területét, a makrorégióépedig akár több mai megye területének összességére is rúghat. A regionális történelem így nem területi szempont — a vizsgált terület nagyságának szempontja — alapján különbözik a falu-, a város- vagy a megyetörténettől, hanem eredendően azon ok folytán, hogy a vizsgálat tárgyául kiválasztott terület meghatározásában nem — vagy nem elsősorban — közigazgatási szempontok játszanak szerepet, hanem egyéb megfontolások, mindenekelőtt a táj (a földrajzi környezet) viszonylagos egyöntetűsége, valamint ennek alapján a földrajzi környezettel szoros kapcsolatot tartó gazdaság és település bizonyos homogenitása. Ebből következik, hogy a regionális történelemnek sem parttalanok a határai: elsősorban olyan területek kutatásában szolgálhat a régió vizsgálati alapként, amelyek a földrajzi tájkörzetekkel elválaszthatatlanul összefüggnek. Értelemszerű, hogy elsősorban a gazdaság- és településtörténet az, amelyik leginkább gyakorló terepül szolgálhat a regionális történetírás számára. Minél távolabb esnek a történelem egyes ágazati tudományai által kutatott folyamatok és életjelenségek a földrajzi környezettől (akár a társadalmi tagozódás, akár pl. a szellemi élet jelenségei), annál kevésbé tud a regionális történetírás érdemben