Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig
nak adományozza. 21 Bátya, mint Márki Sándor említi, 1388 és 1561 között az aradi káptalan tulajdona volt, és feltehetően Mikelaka Batanica nevű pusztája őrzi nevének emlékét. 22 1391-ben örökítették meg Fábiánvára nevét. Gyoma és Mezőberény között, a félhalmi pusztán található. 23 1393-ban tűnt fel Boldogasszony-teleke, amely talán Kamut és Mezőberény között állt. Kamuti Gergely ekkor adta birtokának heted részét Némethy Jakabnak. 24 Ugyanakkor adták a Kamutiak Csapegyház negyedét leánynegyed fejében Némethy Jakabnak. 25 Csapegyház korábban bizonyára egy nagyobb birtoktest részeként létezett, hiszen Csapcsalja, Csaphegyese és Csapszeg körülötte, Kamut, Gyúr, Berény valamint Mezőszentmiklós és Kondoros között helyezkedtek el. Már Karácsonyi János is felhívta a figyelmet arra, hogy a terület valamikor egy Csap nevű birtokosé lehetett. 26 1394-ben Erdőhegyi Mihály fia Demeter birtokaiba iktatásakor az aradi káptalan határjárást végzett Görhe, Királyi és Fövenyes térségében. Számos már ismert hely mellett számunkra néhány újat is tartalmaz az oklevél. így az említett térségen belül állt Vadadot (később Kerekegyháza) Bedepaloya-t és Meggyesteleket, továbbá megemlít két helyet (locus) Meggyest és Árokszéket, amelyekről nem dönthető el, lakták-e őket, avagy nem. 27 Csente (ma: Cintei, Románia) nevét 1396-ban említették először az oklevelek a Morócz család és Dóczy Gáspár(?) egyezséglevelében. 28 Nyék 1396-ban családnévben fordult elő. Területe ma puszta Szentanna (ma: Sintana, Románia) határában. 29 A Békés megyei Kígyós a Gacsalkéri Gacsal család tulajdonaként tünt fel 1396-ban. Északról Fövényessel, északnyugatról Vadaddal volt határos. 30 1397-ban Zaránd és Békés megye nemessége bizonyította, hogy Kéregyház, másképpen Kenderes, a bői nemesek birtoka. A falu azonban Heves megyében állt. 31 A tatárjárás előtt említett Ség Királység névvel 1398-ban került újra az okleveles anyagba. 32 Levelespatakának nevét a Maróthiak tulajdonaként 1399-ben jegyezték le. Pálülése (ma: Páulis, Románia) vidékére esett. 33 A XV. században kiállított oklevelekben — az első rátekintésre úgy tűnik — megszaporodtak a helynévi adatok. Noha a határjárások leírásai valamivel részeletesebbek lettek a korábbiaknál, olyan változások mégsem álltak be az az okleveles gyakorlatban, amelyek a település-történet kutatóját másféle gyűjtési, vizsgálati módszerek kialakítására ösztönöznék, illetve új szempontok bevezetését tennék lehetővé. A helynevek gyarapodását néhány nagybirtokos (Maróthiak, Hunyadi János) vidékünkön lévő birtokait is magába foglaló adomány-, illetve birtokösszeíró oklevelének adatai okozzák. Híranyaguk azonban mégis lehetővé teszi azt, hogy a terület főfolyóitól távolabb eső vidékek településhálózatáról is plasztikusabb képet lehessen megrajzolni.
