Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A tatárjárástól a XIV. század közepéig

északkeleti része, Morócz ma Szentanna pusztája, Szilas a székudvar-simándi országút mellett feküdt.

48 A püspökség köleséri főesperességében vették számba a Borosjenő (ma: Ineu, Románia) mellett lokalizált Dienesmonostorát, valamint a már korábban megjelent Gáb-ot és Gyulát. Töredékesen maradt ránk a Váci Püspökség csongrádi főesperességéről kékészült összeírás. Vidékünkről mindössze két helynevet őrzött meg. Apor és Mártély neve már korábban előfordult a forrásokban.

49 A váradi Püspökség békési főesperességéből öt plébánia neve maradt fenn. Békés, Csaba, Edeles, Gyoma és Gyúr neve közül hármat elsőként említ meg a jegyzék.

50 Közülük Csaba (a későbbi Békéscsaba) a mai helyén állt, Edeles ma puszta, Köröstarcsától nyugatra állt. Gyoma ma város Szarvastól északkeletre.

61 A fentiekben vizsgált közel száz év alatt a Körös—Tisza—Maros köz település hálózata kiheverte a tatárjárás okozta károkat. Az okleveles adatok alapján megállapítható — a régészet eredményei a XVI. századra vonatkozóan más jellegű következtetések levonását nem teszik lehetővé —, hogy a XII. és XIII. század első felében kialakult település-hálózathoz hasonló struktúra alakult ki ismét: a Rétségen sűrűbben, a Mezőségen ritkábban követték egymást az emberi lakóhelyek. IV. László király második kun törvénye

52 értelmében a régiónkban is letelepülő kunok bizonyára a ritkábban lakott mezőségi vidékeken hozták létre szállásaikat, jóllehet a kunok jelenlétéről hírt adó oklevelek rétségi területeket emlegetnek. Ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, hogy csak e területen voltak szállásaik. Hogy milyen kevés adatot tartalmaznak a fennmaradt írásos források a régió település-szerkezetére vonatkozóan, azt jól mutatják a tizedjegyzékek adatai. Az aradi, békési, marosontúli és pankotai főesperesség plébániával rendelkező, tehát nagyobb települései közül is mintegy 40% a lajstromokban, mint írott forrásokban, először előforduló helységneve. Forrásaink az egyes települések népességének nagyságára vonatkozóan nem adnak fogódzókat. Pusztán arra a következtethetünk, hogy a plébániával rendelkező helyek lehettek a nagyobbak. Ezek viszont többnyire a folyókhoz közel estek. Kivéve a pankotai főesperességben bejegyzett Kerektó, Komlós, Morócz és Szilas, amelyek említése arra utal, hogy a főfolyóktól távolabb fekvő helyeken is számolnunk kell a nagyobb települések meglétével. Az adatokból arra sem következtethetünk hogy elindul tvolna már a megyei igazgatási központokon kívül a gazdasági élet mozgása által a többi falut megelőző, esetleg meghatározott piackörzettel rendelkező mezővárosi jellegű települések kialakulása. A magunk részéről ennek elmaradásában, illetve későbbi időre tolódásában látjuk a tatár dúlás településhálózatra gyakorolt káros hatását.