Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

hajójukat, ott sietségükben a halászok rekeszeit bontották el, hogy idejében tovább haladhassanak. 80 A faúsztatásról, lápok, tutajok eresztéséről részlete­sen írt Bálint Sándor is. 81 A szegediek kiváltságát a fa úsztatására 1516. december 4-én adta II. Lajos király. 82 A Rétség hangsúlyosabb voltát a gazdaságban és ebbó'l következően a tele­pülés-struktúrában még a száz évvel később készült pápai tizedjegyzékek is bizo­nyítják, amelyekben a vidékünkről pápai tizedet fizető plébánosokként általá­ban a folyókhoz közelebb eső helységek papjait jegyezték fel. 83 A terepbejárások eredményei alapján megállapítható, a kétféle gazdálkodási forma igényeinek megfelelően különbségek mutatkoznak a földművelők és állattenyésztők települései között. Az előbbiek lakóhelyeinek, a falvaknak szer­kezete inkább hasonlít a későbbi faluéhoz. A döntő súllyal szilaj-állattartással foglalkozók lazább szerkezetű, nagyobb kiterjedésű településeken éltek. Ennek a hipotézisnek valóságát természetesen több olyan falu régészeti feltárása iga­zolná, mint például Ecseré, amely a tatárjárás idején pusztult el, és tudjuk róla, hogy kenyérsütők, azaz földművesek lakták. Mindkét gazdálkodási ágban tevékenykedők létrehoztak szállásszerű, illetve apró, falumagokhoz hasonló telepeket is. A két gazdálkodási forma közül az állattenyésztésé, szilaj állat­tartásé volt az elsőség. Ezt bizonyítják Méri István kardoskuti és Kovalovszki Júlia Szarvas környéki ásatásainak eredményei. 84 Mindketten olyan falu marad­ványait tárták fel, amelynek lakói főként állattartó gazdálkodást folytattak, amint erre az állatcsontokból, a kiásott épületmaradványok elhelyezkedéséből és a talált használati tárgyakból következtettek. Eredményeik megerősítik a terepbejárások adataiból levont következtetéseinket. A Körös—Tisza—Maros köz településeinek összlakosságát tekintve — úgy véljük — elfogadható Györfly György számítása, amely szerint a népsűrűség négyzetkilométerenként 6 főben állapítható meg, és jóval az ország népesebb te­rületeinek átlaga alatt volt. Kovalovszki Júlia, mivel a térképen feltüntetett min­den települést mindig meglévőnek tart, és így végzi számításait, talán túloz, amikor 3,5—16 között népsűrűségről beszél. 85 Bár a tényleges lakosságszám megítélése, mivel nagyon ingatag adatokon álló becslésekkel lehetséges csak, igen eltérő eredményeket hozhat. Amint a fentiek mutatják, kutatásaink számos, az országos képhez hasonló és néhány eltérő eredményt is hoztak. Megállapítható: a Körös—Tisza—Maros köz település-szerkezete gazdaságának megfelelően egészségesen alakult ki és fejlődött a tatárjárás idejéig, amely jelentős törést okozott, és időben kitol­ta a vidéken a középkori település-hálózat teljes kialakulásának idejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom